Képzeljünk el egy világot optimizmus nélkül. Ha azt gondoljuk, ez úgyis itt van körülöttünk, induljunk útnak. Fedezzük fel a visszafogott japánok cseppet sem visszafogott optimizmus-rítusát, a Warai-kót, amelyben az egyre fokozódó nevetéssel idézik elő a jövő év bő termését. Majd látogassunk el a nyílt optimizmus kontinensére, Dél-Amerikába, s ne hagyjuk ki az optimizmus ma élő legnagyobb guruját sem. Számtalan aforizmájából mindenki magához veheti a napi betevő derűlátást. Akinek viszont ennél is nagyobb dózis kell, benevezhet olyan programokra, mint amilyen például az Új-Dél-Wales-i 3 napos optimizmus-szafari.

Az optimista elme időbeli korlátok közé szorítja a rosszat. Akkor is, ha az jelen van, mielőbb igyekszik a múltba ...

.

.

Az optimizmus hajlamos elszabadulni. Miért? Mert magára az optimizmusra is optimistán tekint, majd az optimizmussal kapcsolatos optimizmusra, és így tovább. E visszacsatolás-sorozat eredményeként jön létre a magát mindenhatónak hirdető pozitív gondolkodás. Az építmény megdönthetetlennek tűnik: ha pozitív gondolataink nem öltenek testet, akkor nem voltak eléggé pozitívak. Vagy nem gondoltuk őket elégszer, elég részletesen, elég élénken. Az irreális optimizmusnak olykor a tudomány is zöld jelzést adott. Csakhogy a pesszimizmusnak is! Hogyan lehetséges ez?

A töretlen optimizmussal azt kommunikáljuk mások és magunk felé, hogy erősek vagyunk. Erősebbek a bennünket akadályozni próbáló körülményeknél és embereknél. A személyes ...

(A Bipoláris büszkeség című cikk folytatása)

Bármelyikünkkel előfordulhatott már. Megismertünk és megszeretettünk egy csodálatos embert. De ahogy telt az idő, az illető egyszer csak eltűnt, helyét egy ismeretlen ámokfutó foglalta el, aki a világ szemében szégyenletes dolgokat művelt. Ő azt állította, most vált igazán önmagává. De aztán ő is eltűnt, nem találtuk sehol. Jó ideje ki sem dugta az orrát otthonról, naphosszakat csak aludt, már nekünk sem volt kedvünk közeledni hozzá. Végül beletörődtünk, hogy nem számíthatunk rá, és elengedtük. Van azonban, aki ezt nem teheti meg. Talán mert túl erősek a kötelékek. Vagy mert az illető nem más, mint önmaga. 

Mint az angol regény egyik nagy újítója, Virginia Woolf, aki egy ...

Mit ér a tökéletes ajándék, ha béna a csomagolás? Mennyire be tud tenni az ünnepi hangulatnak, ha külön hidegvágó kell ahhoz, hogy ki tudjuk szabadítani a dobozokat a kilométernyi celluxhálóból?

Pedig csak jobban kellett volna figyelni matekon! Most vége az amatőrködésnek, itt a tökéletes módszer!

A bipoláris emberek szélsőséges hangulati epizódjai és a nem bipolárisok hangulatváltozásai közt első látásra csak fokozati különbséget találunk. Úgy tűnik, mintha a depresszió egy a szokásosnál százszor rosszabb rosszkedv, a mánia pedig százszor jobb jókedv lenne. Vajon tényleg csak mennyiségi a különbség? Vagy a bipoláris epizódok a tudat olyan különleges állapotai, amelyekre a hangulati élet mindennaposabb jelenségei alapján nemigen következtethetünk?

Úgy tűnik, igen: a legtöbb ember nehezen tudja elképzelni, hogy heteken, hónapokon át minden külső ok nélkül rendkívül lehangolt, vagy felhangolt legyen. Hangulatait illetően pedig olyan magyarázatokkal él, amilyeneket általában másoktól tanult el. Ha borongós, az eső a ...

Szekernyés János

Biográfusai, méltatói egybehangzó véleménye és következtetései szerint a Budapesten született Teller Ede (1908–2003) életében, ha nem is meghatározó, de rendkívül fontos szerepet játszottak azok a hetek és hónapok, amelyeket kisgyermekként a Bánságban, a Temes-parti városban töltött. Emlékezetébe mélyen beleivódtak, tartósan rögzültek azok az élmények, benyomások és tapasztalatok, amelyeket az első világháború felbolydult, zaklatott időszakában Krassó-Szörény vármegye központjában, a több nemzetiség lakta Lugoson anyai nagyszüleinél szerzett vakációi, vendégeskedései során. Nyilatkozataiban, életrajzi vallomásaiban, visszatekintő feljegyzéseiben nem mulasztotta el gyermekkori nyarai kedvelt ...

Legtöbbünk számára a matematika csak az iskolában központi kérdés, másutt a peremre szorul, mint egy való élettől elrugaszkodott, az alapszinten túl felfoghatatlanul elvont tudomány. Építményének magasságait inkább csodáljuk, mint szeretjük, s a felsőbb emeletek lakóit misztikus lényeknek érezzük, mivel nem osztozunk gondolataikban. Van-e egyáltalán szilárd talaja e matematikai építménynek, vagy csak lebeg a semmiben? És főleg, jó-e egyáltalán valamire? E kételyeket talán eloszlatná, ha lelki szemeink előtt hirtelen megjelenne az az ősünk, aki először jelölte és ásta ki az építmény helyét, majd az, aki első köveit lerakta.

Mezopotámiában, Uruk egyik templomának az i.e. 4. évezredből eredő agyagtábláin már találkozunk ...

Megtanult palackorrú delfinül az a beluga, amely sokáig élt egy raj delfin közelében - állítja egy friss kutatás.

Palackorrú delfin és beluga Fotó: Anton Denisov/RIA Novosti

A négy éves beluga 2013-ban került a Krím-félszigeten található Koktebel delfináriumba, ahol eleinte nem tudott kommunikálni a vele egy medencében lévő palackorrú delfinekkel.

Néhány hónappal később viszont elkezdte másolni a delfinek jellegzetes, sípoló hangjelzéseit. Tudósok azt állítják, ez az első eset, hogy egy állat bizonyíthatóan megpróbáljon egy másik faj egyedeivel kommunikálni.

„Két hónappal a beköltözése után azt tapasztaltuk, hogy a beluga elkezdte utánozni a delfinek nyelvét, miközben egyre kevésbé használta a belugákra jellemző ...