– Honnan ered az agy és a pán-ázsiai művészet iránti érdeklődése?

– Mindig is érdekelt a pszichológia és a filozófia; bizonyára innen a korai érdeklődésem. Mindig is igen befelé forduló voltam, így sok időt töltök a gondolataimba merülve. Gyakran meglepődöm, mi minden zajlik odabenn! Ahogy tudományos érdeklődésem fejlődött, rájöttem, hogy bármely biológiai rendszer lenyűgöző lehet. Azonban az agy abban különbözik a többitől, hogy rajta keresztül tapasztaljuk meg a világot. Minden egyes emberi tevékenységnek megvan a maga neurológiai története. Ha tudós vagy, mert meg akarod érteni önmagadat, ahogy én is, akkor nincs értelme más helyet keresni.

Göcsörtös tölgy

Hogy az ázsiai művészet iránt mikor kezdtem érdeklődni? Erre nem emlékszem pontosan. Talán reakció volt arra, hogy gyerekkoromban, egy európai családi utazáson telítődtem a reneszánsz művészettel. Az európai művészetek nagy részével szemben az ázsiai művészet egyszerű, érzelmes és közvetlen volt. Lélegzethez lehetett jutni a vásznon, és a technikák nyersek, merészek voltak. Ez az a fajta művészet, amely azonnali, zsigeri választ váltott ki belőlem. 

– Hol találkozott Önben ez a kettő, a pán-ázsiai művészet és az agy iránti érdeklődés? Mi ezekben a technikákban és esztétikában – különösen a japán tekercs- és a paravánfestésben – az, ami az Ön számára megfelel az agy esztétikai értelmezésének?

Myelinépítés (velőshüvelyesedés). Fiatal felnőttkorig zajló folyamat, melynek során a hosszú idegrostok velőshüvelye kialakul 

– A neurális formák és az ázsiai festészeti stílusok teljesen természetes módon találkoznak, és nagyon szerencsés vagyok, hogy erre rájöttem, mert ez mind művészként, mind tudósként nagyon kielégítő karriert jelent számomra. A neurális formák természetes módon elegánsak és spontának, épp mint az ázsiai sumi-e festés (ágak, füvek stb.) hagyományosabb formái. A pontok összekapcsolásához csupán át kell állnunk a mikron nagyságrendre. Így láthatjuk, hogy a természet a legkülönbözőbb nagyságrendekben is nagyon hasonló formákat ölt. A dendrit elágazó alakja közel azonos az elágazó fa alakjával, a járdák repedéseinek sorával, a folyók és patakok alakjával az űrből nézve, vagy egy villámmal. Nem lennék meglepve, ha a forma kozmikus szinten is megjelennék. Ez egy fraktál megoldás az Univerzum számára.

Két piramissejt (a piramissejtek nagy méretű, hosszú idegrostokkal rendelkező sejtek, az agykéreg sejtjeinek 70%-a)

– Az agyi idegsejtek és gliasejtek először diákon és orvosi felvételeken látott képei változnak egyáltalán elméjében, mihelyt művészi környezetben kezd dolgozni velük? Van példája ilyen változásra?

– Az agyi régiókról és a bennük lévő sejtekről alkotott képem állandóan változik, ahogy festek. Ennek oka, hogy mindig próbálok egyensúlyozni a fotorealizmus és az értelmezés között. A mikrográfiák használata „hard” referenciaként hasznos lehet, mert segít az anatómia helyes leképezésében, de elvehet a festés spontaneitásából. Ugyancsak megfosztja a festőt a szinte meditatív fegyelemtől, hogy megtanulja visszaadni az idegsejtek véletlenszerű mozgásait és elágazásait, ami egy roppant nehéz készség. Az agy mindig mintázatokat akar létrehozni vagy kiemelni a dolgokból, és igazi kihívás, hogy ezt a tendenciát megpróbáljuk elkerülni.

Hippokampusz

– Az agystruktúrák e művészi értelmezése mit tett hozzá az agyról és annak apró feldolgozó egységeiről alkotott fogalmához? Hogyan befolyásolta a művészi gyakorlat tudományos életét – ha egyáltalán?

– Képet kaptam arról, hogy valójában mennyire kaotikus az agy mikrostruktúrája. A világosság kedvéért általában csak néhány idegsejtet festek egy ábrára, hangsúlyozandó az alakjukat anélkül, hogy túl sok vonallal elhomályosítanám őket, de az agy egyáltalán nem ilyen. A neuroanatómiában van egy közhely arról, hogy az összes feldolgozó egységet nagyon kis helyre kell bezsúfolni.

Vegyük egyfelől a 100 milliárd idegsejtet, amelyek mindegyike több ezer szinapszist létesít, másfelől a fej méretének evolúciós felső korlátját: ebből egy valóban sűrűn pakolt szervet kapunk. Egyfelől kifürkészhetetlen rendezetlenség, másfelől gyönyörű rendezettség. Ha ezek a felismerések egyáltalán érintették tudósi életemet, akkor ebben: milyen nehéz is ennek a szervnek a tanulmányozása! Annyira sokrétű és bonyolult, hogy még egyetlen idegsejt működésének megértése is hatalmas kihívás, nemhogy az egész, idegsejtekkel teli agyé.

Szinapszisok keletkezése

– Mit gondol, az agy valaha is meg fogja érteni önmagát, vagy – dacára a modern tudomány összes eszközének – messze bonyolultabb annál, mint hogy teljes mértékben felfogja saját funkcióját?

– Erről akkor beszélgettem egy barátommal, amikor éppen elkezdtem a főiskolát, és ezt soha nem felejtem el. Vannak olyan különleges géniuszok, akik óriási haladást érnek el mindannyiunk javára. De ha majd a képalkotó technológia, az adatgyűjtés, a szuperszámítógép stb. el is éri azt a pontot, amikor egyes valóban mély kérdések megválaszolhatóvá válnak, akkor sem biztos, hogy az emberi lény valóban meg fogja tudni ragadni az adatok e lavináját. Még ha egy agy teljes mértékben meg is tudná érteni magát, lehetetlennek tűnik számomra, hogy ez a grafikonok, táblázatok, kapcsolási ábrák közvetítésével történjen meg. Engem személy szerint ez nem is érdekel. Számomra úgy tűnik, hogy az önmegismerés kézenfekvőbb és jutalmazóbb megközelítése az agy megértésére irányuló egyfajta intuitív szemlélet. Hogy saját agyamat megértsem, komoly szinten művelem a meditációt, az elmét megfigyelő tudományt. Erre fogom fordítani tudományos kutatásom következő éveit, és remélhetőleg valamit meg is fogok érteni a végére.

Idegsejtek vándorlása (az idegrendszer fejlődésének alapvető lépése)

– Mindent egybevetve, mit talál gyönyörűnek az agyban?

– Ez szó szerint a legbonyolultabb tárgy az ismert világegyetemben! Sejtek hatalmas csomója, ha egy bizonyos módon kapcsolódik össze, ama különleges "én" érzését kelti, amely képes megfontolni és megtanulni dolgokat a környezetéről. Ez felettébb csodás; egyben annak is alapja, hogy miért vagyunk tudatos lények, akik képesek értékelni a világot, annak minden szépségével együtt. Hogyan is ne szerethetnénk?

Greg Dunn

Ford., szerk.: Jakabffy Éva

További képek itt láthatók