A mesék, mondák hősei nagylelkűek, becsületesek, és habozás nélkül kockáztatják akár az életüket is. Emellett nincsenek híján a furfangnak sem. De hogyan kelthetne egy ma élő férfi hasonló érzetet egy nőben? Hol bizonyítson? Bikaviadalokon, vadászatokon vagy a futballpályán? Karatéban vagy szájkaratéban? Minél kockázatosabb, minél nehezebb egy küzdelem, annál nagyobb bizonyító ereje a győztes férfiasságára nézve. Ha ész és taktika is kell hozzá, annál jobb.

A legtöbb férfi azonban már csak matematikailag sem rendelkezhet az átlagnál kiválóbb külső-belső adottságokkal. Bár e többséghez tartozók kevésbé imponálóak, mint a mesehős típusok, a párválasztás szempontjából mégis csak érdekesebbek. Már akkor, ha sikerül kitörniük a szürke középmezőnyből, netán a hátrányosak közül. Mit tegyenek? Tárják fel becsületesen az udvarlás során a szomorkás valóságot, vagy mit? Bizony, számos stratégia létezik, amelyekkel óriásit lendíthetnek esélyeiken. Ide tartozik a blöff, a sikeres hazugság, az önreklám, a versenyen kívül maradás, de akár az őszinte szerencsétlenségből húzott előny is. Választás előtt fel kell mérni a célokat. Rövid távú becserkészések sora, vagy hosszú távú papás-mamás? Sorozatos monogámiák, amíg a szerelem tart?

Felejthetetlen felejtők

Nagy rizikójú hazugságokkal leginkább a kalandorok élhetnek sikerrel. Ám nekik, ha átlagosak is egyébként, legalább Szindbádhoz fogható ámítóvá kell válniuk. Az ilyen, enyhén pszichopata magatartásról az evolúciós pszichológiának el kellett ismernie: tökéletesen megfelel egy, az élővilágban igen elterjedt és sikeres szaporodási stratégiának, amelynek lényege, hogy a hímek igyekeznek minél több nőstényt minél gyorsabban megtermékenyíteni.

Peter Jonason (Új-Mexikói Egyetem) azt vizsgálta, miben térnek el másoktól azok a férfiak, akiket az ún. „sötét triász” jellemez: önimádók, izgalomkeresők és hazugok. Kiderült, hogy az ilyen James Bond-szerű alakoknak rengeteg a rövid távú kapcsolatuk. Nekik talán kevesebbet kell bizonyítaniuk kitüntetéseikkel és bankszámláikkal, IQ-tesztjükkel vagy azzal, hogy az általános iskolában atlétikai bajnokságot nyertek; puszta karakterük elegendő a gyors sikerhez.

Agyukban túlműködik a jutalmazási mechanizmus, amit ráadásul semmiféle gátlás nem fékez. Így rendkívül szenvedélyesek, amit azonban az újdonság, a puszta testiség vagy valamiféle érdek vezérel. Hogy célt érjenek, valódi szándékukat eltitkolva játszanak rá a nő romantika iránti vágyára. A nő végre azt kapja, amire mindig is várt: mély érzések, árnyalt bókok, és egy olyan hódoló, aki nem ismer akadályokat. Csakhogy valaha ugyanezt kapták mások is, akik ettől ugyanolyan különlegesnek érezték magukat: éves nagyságrendben epekedő távoli kedvesek; kísértetek vonatsínek felett vagy Kékszakállú titkos szobájában.

A pszichopata különleges sajátsága: akkor is folytatja hazugságait, amikor már lelepleződött. És bár a nők többsége ekkorra kiábrándul belőle, egyesek fanatikusan ragaszkodnak hozzá. Gondoljunk csak arra, hogyan várják egyes nők a sztárolt, súlyos bűnözők, akár gyilkosok börtönből való szabadulását, s olykor milyen különös együttérzéssel viseltetnek irántuk. 

Sötét önfényezők

A fenti triászból főként az egyik jelleg az, ami nagyon illik azokra, akiket nárcisztikusoknak mondunk: mégpedig az önimádat. A nárcisztikus, ha amúgy átlagos adottságai lennének is, rejtélyes módon úgy tálalja önmagát, mintha őt egy Michelin-csillagos séf alkotta volna. Agyuk ritkán pihen, mivel az a terület mindig aktív, amely a saját személlyel foglalkozik. Ha ebben szünetet kell tartania, például társaságban másra kell figyelnie, akkor dobol, malmozik vagy leküzdhetetlen légszomját próbálja rejteni. Majd a másik első lélegzetvételekor elmeséli, hogyan élte túl a sarki telet, vagy küzdött meg a mérges kígyóval egy indiai bungalóban, megmentve rettegő helybéliek életét.

A nárcisztikusok minden új terepet kiaknáznak, így az internetes hálózatépítést is. Soraya Mehdizadeh (York Egyetem, Toronto) azt találta, hogy a Nárcizmus Személyiség Kérdőíven magasabb pontszámot elérő férfiak a Facebook-on jóval többet írnak a Magamról rovatba, és többet is posztolnak. Mindkét nembeli nárcisztikusok átlagban több „ismerőssel” rendelkeznek, és gyakran celebeket jelölnek be, hogy önértéküket kapcsolataikkal is kiemeljék.

Az önreklám nem hiábavaló: egy kutatás szerint nárcisztikus kereskedőktől szívesebben vásárolunk; Amy Brunell pszichológia professzor (Ohio Állami Egyetem) pedig arra mutat rá, hogy vezető nélküli csoportok általában olyan valakit fogadnak el irányítónak, aki magas nárcizmus-pontszámmal rendelkezik. Ők a mindenkori természetes vezetők.

Scott Keiller (Kent Állami Egyetem, Ohio) vizsgálata szerint a nárcisztikus férfi agressziójának legfontosabb tárgya a nő, akit szinte megsemmisít, hogy alávesse és uralkodjon fölötte. Elismerést nem nyújt, legfeljebb manipulációból, ellenben kaján örömmel csap le egy apró nyelvbotlásra, műveltségi hézagra, mikróban felrobbant tojásra és egyáltalán mindenre, amit a nő érzékeny pontjának vél. Ezekből aztán évtizedes rosszindulatú anekdoták kerekedhetnek.

A pszichopatát hosszú távon általában leleplezik, a nárcisztikus zsarnok ellen pedig titkos szervezkedést folytatnak, hogy megdöntsék. A kettő közt mégis kell tenni egy alapvető különbséget. A pszichopátia rettegett zavar, amely a pszichiátria jelen állása szerint se nem változik, se nem változtatható lényegesen. A nárcizmus képlékenyebb, ezáltal az élet egy átmeneti időszakában akár kedvező is lehet.

Patrick Hill és Brent Roberts 807 fiatalt és felmenőiket értékelte a nárcizmus szempontjából. Arra jutottak, hogy a fiatalok körében a nárcizmus egyrészt jóval gyakoribb, mint az idősebbeknél, másrészt ekkor még hozzájárul a társas sikerhez és az élettel való elégedettséghez, később már egyáltalán nem. A nárcizmus ezek szerint tipikusan a párválasztás korában tetőzik és tarol, de ha később is fennmarad, inkább kötelékromboló hatásai érvényesülnek.

A magyarázat? Az ifjúkori nárcizmus evolúciósan terjedhetett el, mint egyfajta hetvenkedés, amely a még nem kivívott státuszt hivatott pótolni illetve előre jelezni. A legtöbb fiatal ma sem tudhat még felvonultatni olyan státusszimbólumokat, amelyek segítenék abban, hogy a legkívánatosabb partnereket lecsapják az aktuális oligarcha kezéről. Ám pózolni nekik is lehet. A nagyképűsködést a nők tudat alatt úgy kódolhatják, mintha a jövendő honatyja, vezérigazgatója, tévésztárja vagy orvosprofesszora handabandázna előttük. A nárcizmus tehát maga az ígéret. Persze nem mindig válik be, és akkor csak egy öregedő nárcisztikus marad, aki azért régi csillogásából még megőriz valamit.

A belső fejdísz

A sportpályán, E. Sadalla szociálpszichológus és munkatársai (Stanford Egyetem) felmérése szerint, a nőknek jobban tetszik az, aki nyerni akar, mint az, aki a játék kedvéért játszik. Ám az intelligencia-kreativitás-humor hármas valamelyike máris átbillentheti a mérleget, akár a teszetosza javára. Az éjjel-nappal tudományába, vagy művészetébe merülő, magának való figura nem garantálja azt, hogy családja majdan megússza zálogcédulák nélkül; annál inkább azt, hogy társa mellette egy légüres térben érzi majd magát.

Mégis: ő magáért az alkotásért alkot, nem a karrierért és a díjakért. Így jóval nagyobb az esélye arra, hogy valamiféle nevetséges örökmozgót fedezzen fel, de arra is, hogy a mainstream-et majmolókat megszégyenítő, zseniális ötlettel álljon elő. Ahol pedig géniusz terem, ott előbb-utóbb szimatot kaphatnak a nők. Először inkább csak egy, aki menedzserként addig abajgatja a szerencsés fickót, amíg abból tényleg csillag nem születik.

Talán vadhajtás az evolúciós elméletekben, talán az igazság első felderengése Geoffrey Miller evolúciós pszichológus (Új-Mexikói Egyetem) elképzelése, hogy az ember fő párválasztási dísze, mellyel úgy hódít, mint szarvas az imponáló, de roppant kényelmetlen agancsával, nem a fején, hanem a fején belül található. Ráadásul nem is nagyon látszik, hogy valójában mekkora, illetve nem is annyira az agy mérete számít, hanem az, hogy a benne futó információs sztrádák számosak és jól összeszereltek legyenek. Miller szerint az emberi agy nem azért fejlődött ekkorát, mert előnyt jelentett volna a túlélésben, hanem mert a remekül barázdált agy tetszett a nőknek. Illetve annak megnyilvánulásai, mint a hasznos eszközök készítése, de talán még inkább a rajtuk lévő haszontalan díszítések; aztán a testfestés, a zenélés, a történetek eljátszása, a varázslás és a gyógyítás. A csodálatos elme később kifejeződhetett akár matematikai, filozófiai, akár valós, térbeli építményekben: a fő, hogy minél grandiózusabb legyen, mert a tér- és struktúra-érzék az agy férfiasságát tükrözi. Az inkább nőies verbalitást is a férfiak vetették be leginkább hódítási célra, főként, ha a szerelmes versekre gondolunk. Aki igazán pazar agyműködésről akar számot adni, annak a Miller-féle elmélet értelmében egyszerre időmértékes és hangsúlyos verset kell alkotnia, amely rímel is, mint például számos Weöres-vers, mert ez a legnehezebb nyelvi mutatvány. Vagy Cyrano módjára, a szenvedély hevében rögtönözni, hanyagul szórva a szellemes kapcsolásokat. Mi sem villanyozza fel jobban a női agyat, mint az efféle spontaneitás.

A férfiak ugyan humorosabbak a nőknél, de cserébe a nők igen válogatósak e téren. A viccládákat egy újabb, hazai kutatás szerint legtöbbjük inkább fárasztónak tartja, mint szellemesnek, pláne, ha ismétlődnek a panelek.

Úgy tűnik tehát, hogy a rengeteg haszontalan emberi kreativitás a nők évmilliós, kitartó szeszélyének köszönhető, csakúgy, mint egyes madárfajok énekének változatossága. Bizony, a feketerigók, a fülemülék, a papagájok, a nádi és a sokszavú poszáták tojóiban is csökken a hajlandóság, ha a hím dalkészlete szűkös és a strófák egyre csak ismétlődnek. Hát még az emberekben, akiknek agyfejlődése mára oda vezetett, hogy a napi jókora újdonság-adag nélkül elvonási tüneteik támadnak.

Persze, a madarakkal szemben az emberek más tollakkal is ékeskedhetnek, ami a strófákat illeti, kb. úgy, mint a Cyranóban a daliás, ám nem túl barázdált agyú Christian, hisz mint mondtuk, a többség nem lehet az átlagnál jobb.

Hódító hűség

A csábítás mennyivel csábítóbb útjának tűnik ezért inkább másoknál rosszabbnak lenni: hazudozni, tettetni, manipulálni vagy Mefisztóval cimborálni egy szerencsétlen Margaréta szerelméért. A nők figyelmét igen gyakran vásárolják meg enyhébb fokú szélhámoskodásokkal. A sorozat-csábítók gyakran élnek elnyűtt, sablon hódítási szövegekkel, legyen az saját vagy betanult; de ez előbb-utóbb lebukásba torkollik.

E ponton a nő elhatározhatja, hogy mégis egy rendes, őszinte és eszköztelen partner után néz. Azt hinnénk, ehhez nem kell nagy tehetség. Csakhogy mindenhez kell. Hisz átlagosan őszinte férfiból elég sok van. Hogy hívja fel valaki a figyelmet saját őszinteségére? Nem elég azt mantrázni, hogy én milyen őszinte vagyok, hisz még gyanút kelthet. De néhány kissé hátborzongató történet saját lúzerségünkről? Hogyan vesztettük el… vagy vesztünk oda kis híján?

Az őszinteség-reklámok mellé rendesen tisztesség-reklámok is járulnak. A megúszósabbak templomba járnak, ellenben kerülik a kocsmákat. Az aktívabbak vért adnak, örökbe fogadnak egy-egy állatot, vagy orvosi kutatásokra adományoznak. Csak kevesek viszont azok, akik valódi kockázatot vállalnak másokért: életmentők, afrikai misszionáriusok, szent emberek.

A tisztesség alapvető érték, ugyanakkor vonzó is. David Buss felmérése kimutatta: az emberek mindenütt a világon azt tartják a legfontosabbnak, hogy párjuk jó ember legyen.

Tim Phillips (Nottinghami Egyetem) több mint 1000 emberrel készített felmérésében azokat a tulajdonságokat kellett bejelölni, amelyekkel az alanyok szeretnék, hogy választottjuk rendelkezzen. A nők jóval többre értékelték a karitatív tevékenységeket, mint a férfiak!

A jók legyőznék a rosszakat? Ez persze nem ilyen egyszerű! Visszapillantva a rosszfiúkra, kelléktárukban általában ott a tettetés. Bármikor jobbnak tűnhetnek a jónál, még szakembereket is félrevezetve. Egy ideig minden rendben. Mígnem azt találják mondani: „Én nagyon jó ember vagyok”.

Ám ilyet valóban jó emberek nem mondanak, mivel ők magától értetődőnek tartják hozzáállásukat. Sajátosságuk izraeli kutatók szerint legalább részben genetikus: azok, akik rendelkeznek a „nagylelkűség génjével”, örömüket lelik abban, hogy másoknak adnak. Ezt legőszintébben agyuk mutatja: amikor adakoznak, örömhormonok szabadulnak fel bennük. Ők egyben azok, akik hosszú távon is képesek egyetlen partnerért szinte ugyanúgy lobogni, mert a nagylelkű gén másik arca, hogy hajlamosít a hűségre. 

A fittség-faktor

Szellem és egzisztencia, egó és nagylelkűség, hazugság és nyíltság: miért ennyiféle a nők választása? Először, mert ők is sokfélék, és a párválasztás során mindenki kicsit a hozzá hasonlók felé húz. Másodszor, ugyanaz a nő is vonzódhat akár egymással ellentétesnek tűnő típusokhoz. Az evolúciós pszichológia kulcsfogalma ezzel kapcsolatban a fittség: a nők minden olyan jellegzetességet nagyra értékelnek, amely a férfi genetikai kiválóságát jelzi. Hosszú előtörténetünk során ugyanis nem sok más garancia akadt a közös utódok túlélésére.

Így már érthetőbb, mi olyan ellenállhatatlan a pszichopata vonásokkal rendelkező férfiakban: az, hogy biológiailag huzalozottan nem, vagy alig ismerik a félelmet, így legyőzhetetlennek tűnnek, akárcsak a mesehősök. De utóbbi hősökre emlékeztetnek, egészen más oldalról, a pszichopaták ellentétei, a nagylelkűek is, akik mindenre képesek a kilátásba helyezett hölgyért.

A nárcisztikus személyiség inkább szájhős, mint valódi, de fittségét ő is bizonyítja valamivel: azzal, hogy feltűnő. Legfőbb indítéka, hogy észrevegyék; külseje, de még inkább viselkedése elsősorban erre szolgál. Éppúgy, mint a hím argus-páva hatalmas farktollazata, amelyen a szemfoltok árnyékoltságuk miatt térhatásúak, mintha gömbök lennének. Ilyen és hasonló, különleges díszek viselése kockázatos, mert felhívja az ellenség vagy a ragadozó figyelmét, és nehezíti a menekülést. Épp ezért is bizonyítja az egyed fittségét, hisz az még a roppant ornamensével együtt is képes a túlélésre.

A kreativitás, intelligencia, zsenialitás, minőségi humor együttese emberi specialitás, a remek agy megnyilvánulása. Az ilyen agy kifejlődése igen energiaigényes, a fenti képességek pedig annak is jó mutatói, hogy az egyed nem rendelkezik túl sok káros mutációval.

A nőknek ráadásul nemcsak számos fittség-mutató között kell mérlegelniük, hanem a jövendő apát is meg kell látniuk a férfiban. Ez még nehezebb döntési folyamat, mely léleklátást és jóstehetséget is igényel a nőtől: mi rejlik az udvarlás során felvonultatott karneváli maszk mögött, s mi marad a tűzijátékból évtizedes nagyságrendben? Nem véletlen, hogy a nők, főleg e kezdeti szakaszban, minden szóra és mozdulatra odafigyelnek, és bizonyítottan sokkal több apró részletre emlékeznek ebből az időből, mint partnereik.

A folytatásban velük, a nőkkel foglalkozunk.

Jakabffy Éva