Az MTA Víztudományi Program tervezetét, első eredményeit a Magyar Tudomány Ünnepe keretében tartott konferencián mutatták be, 2016. november elején.

„Elengedhetetlen, hogy új fejezetet nyissunk a magyar víztudományi kutatásban. A Víztudományi Program a tudományos élet számára régi adósságot törleszt a víztudományi oktatás és kutatás fellendítésével, a kapott eredmények azonban legtöbbször közvetlen társadalmi jelentőséggel is bírnak” – e szavakkal nyitotta meg Lovász László, az MTA elnöke a tanácskozást az Akadémia székházában.

Az elnök emlékeztetett rá, hogy az Akadémia tavaszi közgyűlésén döntött a víztudományi program meghirdetéséről, amelynek elindítását leginkább a klímaváltozás motiválta.

A klímaváltozás következményeként annyi már bizonyosan látható, hogy gyermekeink, unokáink egy szárazabb, ugyanakkor szélsőségesebb időjárású országban nőnek majd fel. A víz pedig, ideértve légköri, földfelszíni és felszín alatti megjelenését a klímaváltozás legfontosabb közvetítője és indikátora. A program azt példázza, miként lehet nagy rendszerek működését számos tudományterületen dolgozó kutatók bevonásával elemezni – indokolta a program elindítását Lovász László.

A víztudományi program alapját több pillér adja. Egyik a nemzetközi egyezmények teljesítésének feladata – például az EU Víz Keretirányelvének célja a felszíni és a felszín alatti vizek jó állapotának elérése. Nemzeti szinten a Kvassay Jenő nemzeti vízstratégiai terv fogalmazza meg a fő irányokat és célokat, kiemelve, hogy a fenntarthatóság követelményeinek megfelelően szabad a vízügyi beavatkozásokat megtenni – mondta el a programról Báldi András, az MTA Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója és Józsa János, az MTA levelező tagja. Az MTA Nemzeti Víztudományi Programjának első célja egy olyan interdiszciplináris kutatási terv összeállítása, amely megvalósulása esetén biztosíthatja a szükséges tudást a fenntartható vízgazdálkodáshoz, kiterjedve a teljes hidrológiai ciklusra, azaz a légköri, felszíni és felszín alatti vizekre, az élővilágukra, és a társadalmi-gazdasági szerepükre – ismertették az előadók a program lényegét.

Józsa János

A Balaton

A konferencia fő témája a Balaton volt. A tó időjárását alapvetően meghatározza, hogy három fő éghajlati öv találkozásánál fekszik: keletről a kontinentális, nyugatról az óceáni, délről pedig a mediterrán területekre jellemző cirkulációs viszonyok fejtik ki hatásukat – hangzott el a Balaton sajátos légköri cirkulációjának modellezéséről szóló előadásban. Bozó László, az MTA rendes tagja, Horváth Ákos kandidátus és Nagy Attila, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársának kutatása során olyan nagy tér- és időbeli felbontású számítógépes modelleket alkalmaztak, amelyek a balatoni légköri cirkuláció finomszerkezetét is képesek leírni. Ilyen jelenségek a tavi és parti szél napi változásai, a jellemző természetes szélcsatornák kialakulása, vagy a jellegzetesen alakuló felhőzet, csapadék. A kutatás bemutatásából kiderült: a hidrometeorológiai modellezés meteorológiai szegmense részben már megvalósult, a továbblépéshez szükséges szakmai tapasztalatok jórészt rendelkezésre állnak. A komplex rendszer működése jelentős részben a szükséges szuperszámítógépes kapacitáson múlik.

Vízállás és vízmozgás

A Balaton vízszintje folyamatosan változik. Az éves periódusú vízkészlet-változás, a legfeljebb néhány órás szél keltette tólengés és a néhány másodperc periódusú hullámzás együtt határozzák meg a parton kialakuló vízszintet.

A kutatók meteorológiai adatokból kiindulva, hidrológiai és hidrodinamikai modellezéssel meghatározták a mértékadó vízszintek területi statisztikai eloszlását. A parti infrastruktúra fejlesztéseinek igazodnia kell a területileg várható mértékadó vízszintekhez és hosszú távon várható üledékmozgásokhoz.

Tihany októberben

A Balaton ökológiai állapota 

A tó vízminőségét a túlzott mértékben elszaporodó algák (eutrofizáció) rontották, mely a megnövekedett növényi tápanyagterhelés következménye – jellemezte a Balaton helyzetét Vörös Lajos, az MTA ÖK Limnológiai Intézet kutatója. Az eutrofizáció azonban egy komplex eseményláncolat, amelynek során megváltozik a fitoplankton összetétele, sőt az egész ökológiai rendszer. A Balaton eutrofizálódása során nem következett be ökológiai katasztrófa, de jelentős hatással volt a tófenék élőlényközösségeire, a planktonikus algák közül pedig a vízminőséget legkárosabban befolyásoló kékalgák elszaporodásának kedvezett.

Vörös Lajos

A kutatások igazolták, hogy a Balatonban az eutrofizáció limitáló eleme a foszfor. A foszforterhelést csökkentő nagyberuházások hatására sikerült az eutrofizációt visszafordítani. A vízminőség javulásával a tó ökoszisztéma szolgáltatásainak értéke összességében jelentős mértékben nőtt, miközben haleltartó képessége szükségszerűen csökkent. Mindezzel együtt az eutrofizáció visszafordítása környezetvédelmi sikertörténet – mondta Vörös Lajos.

Magyarországon is az a kihívás áll előttünk, hogy miként lehet a vízigényeket – lehetőleg a korábbinál magasabb színvonalon – biztosítani annak ellenére, hogy kiszámíthatatlanabbá váltak a feltételek, és változóban van a természeti-technológiai környezet, új kifejezéssel a „zöld infrastruktúra”.