Bolcsó Dániel, Index.hu

B.D.: ...Éri bármilyen politikai nyomás ön szerint az MTA-t?

L.L.: Semmi olyan politikai nyomás nem nehezedik ránk, hogy tudományosan támasszunk alá valamit, ami előre meg van határozva. Természetesen részt veszünk különböző fontos kérdések eldöntésében, például az agrárstratégia kapcsán az Akadémiát első helyen említik, mint a stratégia kialakításának résztvevőjét és felelősét. Ez nem politikai nyomás, csak politikához is kapcsolódó feladat, de természetesen mi azt a részét képviseljük, hogy milyen tudományos kutatásoknak kell lefolyni ahhoz, hogy egy jó agrárstratégiát ki lehessen alakítani. Én a magam részéről próbálok abba az irányba hatni, hogy egy-egy problémát multidiszciplinárisan nézzünk meg: legalább a tudományos háttere legyen olyan, hogy például egy szociológiai kérdéshez a közgazdászok, a történészek és mindenki más is hozzászóljon. Aztán, hogy az egyéb – politikai, nemzetközi – szempontok hogyan befolyásolják a végső döntést, abba már nincs beleszólásunk.

Fotó: Karip Timi

B.D.: Korábban, amikor az ön kinevezése után nem sokkal a német megszállási emlékmű kapcsán szervezett konferenciát az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya, az egyik résztvevő azt mondta, bár a szervezés korábban indult, az ön megválasztása “sokakat ihletett arra, hogy nyíltabban és még tudományosabban megnyilatkozzon”. Ön érez vagy érzett ilyen szemléletváltást az Akadémia tudósainál, akár okkal, akár ok nélkül?

L.L.: Abba az irányba talán egy kicsit elmozdult az Akadémia, hogy én nagyobb szerepet próbálok adni az Akadémia osztályainak, a kutatóintézeteknek, kicsit talán decentralizálok. De azt nem tudom, mire utalt ez a megjegyzés. Az Akadémia az előző elnök alatt egy nagyon nehéz átszervezésen esett át. Én ezt helyesnek tartom, ennek meg kellett történnie. A negyvenegynéhány kutatóintézet kutatóközpontokba tömörítése előkészítette azt a lehetőséget, amivel én próbálok élni, hogy az Akadémia intézetei ne külön-külön kutassanak, hanem bizonyos nagy kérdésekben együttműködések, közös projektek, multidiszciplináris kutatások induljanak.

De az is természetes, hogy egy ilyen nagy átszervezéshez először is erősen központosított döntési mechanizmusok kellenek, amit aztán később lehet decentralizálni. Másrészt bizonyos korrekciókat is meg kell tenni, ez megint csak előre látható egy ilyen esetben. Ezek folynak, voltak pénzügyi és szervezeti korrekciók, most egy bizottságunk vizsgálja azokat a kisebb szervezeti átalakításokat, amik ahhoz kellenek, hogy optimalizáljuk az intézethálózat működését.

B.D.: Tavaly ősszel az MTA Migrációs Munkacsoportja a Belügyminisztérium felkérésére írt tanulmányokat a menekültválságról, majd ezeket prezentálták is egy konferencián. Ezekben a kutatók több a kormány álláspontjától eltérő megállapítást tettek, például hogy a kormánynak többet kellene tennie a hosszútávon maradók integrációjáért, támogatási rendszerrel segíteni őket. A felkérés tavaly már azután született, hogy a fontosabb kormányzati döntések megszülettek...

L.L.: ...maga a megkeresés augusztusban érkezett, akkor azért még nem volt világos, hogy milyen döntések fognak születni. Tehát nem arról volt szó, hogy elvárták volna, hogy mondjuk egy olyan álláspontot képviseljen az Akadémia, hogy a migráció teljesen megengedhetetlen és ki kell zárni. Aztán persze a jelentésünkön a politikai fejlemények túlléptek elég gyorsan. Ezzel együtt mi ezt egy fontos kérdésnek tartjuk, hogy a migráció jövőjével, kilátásaival, veszélyeivel és esetleges pozitívumaival is foglalkozzunk. Szeptember végén zárult egy pályázati felhívás támogatott kutatócsoportok alakítására, ez persze kiterjed a tudomány minden területére, de kiemelten preferált témaként szerepel az egészségügy mellett a migráció is. Szeretnénk, ha ebben a kérdésben nemzetközi együttműködést is kialakulna, és a migrációval kapcsolatos nagyon sok megoldatlan kérdést megpróbálnák a kutatók megválaszolni.

B.D.: Lát-e bármilyen arra utaló jelet, hogy a már közreadott eredményeikből a kormány beépített-e valamit a migrációs politikájába az azóta eltelt időben?

L.L.: Más irányba ment a politika, azt hiszem, a mi jelentésünknek az ajánlásai más feltételezéseken alapultak. Természetesen azok az adatok, amik a migráció összetételére vonatkoznak, továbbra is érvényesek, de azóta újabb hullámok érkeztek, és nyilván más most a helyzet.

B.D.: Egy nyári interjúban a felkészültségről beszélt, azt mondta, “fontos, hogy amikor valami előjön, és a kormány jó esetben megkérdezi az Akadémiát, hogy mi a véleménye, azonnal tudjunk reagálni”. Azt említette, hogy a migrációs kutatások kiemelt figyelmet kapnak. Milyen más témákban tartja most ilyen gyorsreagálásra késznek az Akadémiát, amelyekben, ha a kormány megkérdezné önöket, másnap le tudnák tenni a szakvéleményüket az asztalra?

L.L.: Úgy fogalmaznék, hogy áttekintjük, hogy milyen kérdésekben lesz szükség előreláthatólag a véleményünkre, és megpróbálunk ezekben a kérdésekben kutatásokat indítani. Így indítottunk kutatásokat a vízügyben. Az Akadémia kezdeményezésére elindul ebben a témában egy egész országra kiterjedő, egységes kutatási program. Valószínűleg hamarosan a kormány elé terjesztünk ezzel kapcsolatban egy javaslatot arról, hogy ezt komplexen érdemes vizsgálni: a meteorológiai, a klímaváltozással kapcsolatos előrejelzéseket, a vízgazdálkodás, vízminőség, agrárfelhasználások szempontját, a víz élővilágát mind csak együtt, sőt nemzetközi összefüggésben lehet kutatni. Tárgyalásban vagyunk a szlovákokkal és Brüsszelben az Európai Bizottsághoz tartozó Joint Research Centre-rel, hogy a Dunával kapcsolatos vizsgálatokat nemzetközi szinten is előremozdítsuk. Ez egy olyan téma, ami a világon minden előrejelzés szerint nagyon komoly kérdés lesz a jövőben. Nem holnap még, de 10-20 éves távlatban már nagyon komoly problémák lehetnek a vízgazdálkodással kapcsolatban. Szeretnénk ennek elébe menni.

B.D.: Idén áprilisban ön egy Emberi Erőforrások Minisztériuma által rendezett oktatási konferencián azt mondta: “A köznevelés, oktatás helyzete jelentősen romlott, és ez objektíven mérhető például a PISA-felmérésekben vagy az innovációs mutatókban. Az utolsó pillanatban vagyunk, hogy tegyünk valamit az oktatás érdekében.” Azt is elmondta, hogy a közoktatási reform nem lehet puszta pénzkivonási lehetőség; a hibákat el kell ismerni; több támogatás kell a kormánytól; a Köznevelési Kerekasztalnak pedig valódi munkát kell végeznie ahelyett; hogy a gőz kieresztésére használnák. Lát valamilyen változást ebben?

L.L.: Elég kevés idő telt el, úgyhogy még nehéz fölmérni. Mi szívesen segítünk abban, hogy az oktatásban, főleg a tananyagok, nevelési célok tekintetében, jól legyenek kitűzve a feladatok és azok megvalósíthatóak legyenek. A fő tevékenységünk azonban egy hosszabb távú projekt: elindítottunk egy szakmódszertani kutatási programot, 15-20 kutatócsoporttal, amik máris elkezdték a működésüket, illetve volt előtte egy előzetes egy éves felkészülési pályázat. Úgy tűnik, nagyon jól kezdenek ezek a csoportok működni, nagyon lelkesen.

Az a kérdés, hogy hogyan kell tanítani az egyes tárgyakat a 21. században, milyen témákat, milyen eszközökkel. A lényeg az, hogy bizonyítékokon alapuló oktatást szeretnénk létrehozni, szeretnénk elérni azt, hogy egy oktatási reform ne valakinek – még akár egy szakértőnek is – a véleményén vagy a benyomásain alapuljon. Igazi osztályokban, különböző körülmények között működő, fővárosi, vidéki, különböző társadalmi közegekből kikerülő gyerekekkel foglalkozó osztályokban, kísérletekkel kell azt alátámasztani, hogy egy bizonyos tananyag tényleg megtanítható-e, egy bizonyos eszköz használható-e vagy sem, mit kell, mit lehet kitűzni célnak – ilyen jellegű kutatásokat indítottunk, és ez persze évek múlva fog olyan eredményeket hozni, hogy akkor már másnapra tudunk válaszolni a kormány ezzel kapcsolatos kérdéseire.

Az oktatási kormányzattal lényegesen javult a kapcsolatunk Palkovics államtitkár úr kinevezése óta, vele én rendszeresen konzultálok. Például az új természettudományi tárgyról, amit a szakgimnáziumokban vezetnek be, és egy kényszermegoldás, de a kényszermegoldást is lehet rosszul és jól csinálni. Ebben a kérdésben többször konzultáltunk, és a saját kutatóinkat is kértük, hogy figyeljenek erre oda, és segítsenek abban, hogy ez a tárgy minél eredményesebben legyen bevezetve. Lehetséges, hogy jobb fölállást is el lehetne képzelni, mint ez az összevont tárgy az elején, de ez már adott, ehhez képest a legfontosabb az, hogy azok a fiatalok, akik éppen most kerülnek bele ebbe, olyan jó képzést kapjanak, amennyire csak lehet.

B.D.: A kritikák egy része nem is az összevonás tényéért érte a science tárgy bevezetését, hanem mert a gyors bevezetés miatt az oktatók sincsenek erre felkészülve.

L.L.: Ezt természetesen mi is szóvá tettük, de ez megint csak adott volt, a döntésben mi nem vettünk részt. Egyébként ezt az elképzelést, hogy minél inkább a különböző oktatóknak a tapasztalatait vagy ötleteit közvetítsük, tehát kvázi közös munkában alakuljon ez a tárgy, szerintem érdemes kipróbálni. Lehet, hogy nem tud működni, lehet, hogy tud, de mindenképpen egy olyan módszer, amit – én azt remélem – a tanárok nem fölösleges tehernek, hanem egy lehetőségnek fognak érezni. Hogy ők is részt vegyenek saját tapasztalatukkal, gondolataikkal és ötleteikkel ennek a kialakításában.

B.D.: Milyen nagyobb tervei vannak még a 2017-ig tartó elnöki ciklusa végéig, illetve újraválasztása esetén 2020-ig? Van-e olyasmi, amit még mindenképpen szeretne megvalósítani?

Szeretném a vízzel kapcsolatos kutatásokat, az agrárkutatásokat és talán még az egészségüggyel kapcsolatos kutatásokat is szilárd alapra helyezni. Én azt gondolom, hogy működőképes intézethálózat jött létre, bár a finomhangolások még folyamatban vannak. Az, hogy ez létrejött, lehetőséget nyújt arra, hogy tényleg multidiszciplináris kutatásokat, nagy programokat tudjunk szervezni. Azt szeretném elérni, hogy ezek még az én periódusomban elinduljanak. Ha 2017-ben újraválasztanak, a programok megszilárdítása egyik fő célom lesz.