Ismét történelmet írt a Liverpool 2024. február 17-i meccsén, amelyet egyébként 4:1-re nyert meg a Brentford ellen: még nem volt példa a 132 éves múltjukban arra, hogy a kezdőcsapatot bajnoki mérkőzésen 11 különböző nemzetiségű játékos alkotta volna. De minek köszönhetők a Vörösök újabb sikerei? A látványos futball kialakításában nagy szerepet tulajdonítanak a tudománynak, azon belül is Ian Graham-nek, aki tíz éven át vezette a Liverpool adatelemző csapatát.

Ian Graham

A Liverpool-nál utolsó szezonját töltő „szupermenedzser”, Jürgen Klopp lényegében újjáélesztette az évtizedek óta nyeretlen csapatot, és mindent megnyert, amit csak lehetséges. A titok? Magasfokú összehangoltság, csapatszintű együttmozgás, intenzív, kiszámíthatatlan játék – mindezek révén még a nagyobb nevekből álló ellenfelek tudását is ellensúlyozni tudja. Így egy-egy kulcsjátékos kiesése csak kisebb zavart okoz a rendszerben, mert az automatizmusok az egész keret számára begyakoroltak.

Ken Early ír sportújságíró és műsorvezető szerint a modern futball már nem az egyéniségekről szól, hanem a „rendszerek versengéséről”. A gyors és automatikus csapatmozgások miatt sokszor csak többszöri visszanézés után lehet kitalálni, mi is történik a pályán. Az előző évtized során a Premier League-ben 25 százalékkal nőtt a meccsek átlagos passz-száma, és a változás az élvonalbeli csapatoknál még látványosabb. Márpedig a gyors passzok ellen az egyének tehetetlenek: vagy csapatként működnek együtt, és támadják le az ellenfelet, vagy sehogy. Egy ilyen rendszer ellen csak egy másik rendszerben működő csapat képes felvenni a versenyt. A passzra épülő labdabirtoklás játékrendszerének emblematikus csapatait Early szerint a rendszerben gondolkodó, kollektivista csapatok győzhetik le – utóbbiakhoz tartozik a Liverpool –, ahol kulcsszerepe van a labda nélküli összehangolt mozgásnak, a rengeteg futásnak.

Early szerint a rendszerre épülő „system futball” felemelkedése azt is jelenti, hogy kevesebbszer szakad meg egy csapat játéka, mint korábban. Így a meccsek során egy-egy csapat jóval kevesebb szerelést hajt végre. A passzokat is kevesebbszer fülelik le, ezáltal az egyéneknek kevesebb lehetőségük van „megragadni a pillanatot és hőssé válni” – véli Early.

A következő előny, ami a modern klubokat jellemzi, az az adatok, a statisztikák és egyáltalán a tudományos eredmények alkalmazása. Ebben volt oroszlánrésze a Liverpool-nál Ian Graham-nek, aki elméleti fizikusként végzett Cambridge-ben.  

Graham saját modellt dolgozott ki, amely nem a hagyományos adatokra épül (passzpontosság, szerelések, cselek száma és hasonlók), hanem azt számolja ki, hogy minden mozzanat – legyen az egy passz, rossz lövés, becsúszó szerelés – előtt és után mekkora az esélye a gólszerzésnek. Modellje segítségével mérni tudja minden játékos hozzájárulását ahhoz, hogy a csapat megnyerje a mérkőzést. Természetesen elkerülhetetlen, hogy néha ugyanazok végezzenek listája élén, mint akik a hagyományos statisztikák szerint is. Máskor viszont nem ez a helyzet.

Példaként hozható erre Naby Keita esete. Bár passzpontossága alatta maradt az elit középpályásokénak, Graham modellje azt mutatta, hogy a guineai játékos gyakran kísérel meg olyan passzokat, amelyek az átlagosnál jobb gólhelyzetbe hozzák a társait. Ezt 2016-ban még pusztán az adatok alapján, videóelemzés nélkül állapították meg.

Másik példaként szolgálhat Andrew Robertson leigazolása. Robertsont úgy szúrta ki Graham, hogy tudta: Klopp támadó szellemű szélsőhátvédet keres egy feljebb tolt védelembe. Így nem számított, hogy a skót játékos kiesett a bajnokság botrányosan rosszul védekező csapatával, a Hull City-vel az első osztályból; az általa alkotott modell adataiból egyértelműen kiderült, hogy Robertson kiváló támadó szélsőhátvéd!

A videózást korábban elutasító Graham stábja néhány éve kidolgozott egy videós követőrendszert is. Ennek lényege, hogy minden történéshez pontszámot rendel, még akkor is, ha közelben sincs a labda. Minden számít: egy szélsőhátvéd elfutása, egy magányos védő választásra kényszerítése, egy csatár kapu előtti helyezkedése is pontszámot kap aszerint, hogyan lett kivitelezve, mennyire értékes. E pontszámok tükrében újszerűen közelíthetjük meg a futballt – állítja a stáb vezető adattudósa.

William Spearman, aki jelenleg a Liverpool FC kutatási igazgatója, a Harvardon doktorált részecskefizikából, majd a genfi székhelyű CERN-ben dolgozott, ahol a szubatomi Higgs-Bozon részecskét felfedezték. Disszertációjában e részecskével kapcsolatos méréseiről számol be. Sem Graham, sem Spearman nem tipikus futballszakember, még ha Graham gyerekkora óta Liverpool-szurkoló is. (Maga Jürgen Klopp részben Graham-nek köszönheti állását a Poolnál: az ő adatai és modellje mutatták meg, hogy a német edző utolsó dortmundi szezonja pusztán példátlan balszerencse miatt végződött rosszul.)

William Spearman

Spearman egyike azoknak a szakértőknek, akik a matematikát és a fizikát bevitték az angol labdarúgásba. Ún. pályavezérlési modellje óriási segítséget nyújt abban, hogy a játékosok hatásosan kontrollálják a területeket. A kontroll feltűnő jellemzője a csapatnak, amely labdavesztés esetén azonnali visszatámadással megpróbál minél gyorsabban labdát szerezni. Magasan feltolt védelemmel gyakorlatilag megszállják az ellenfél területét, és folyamatos nyomást gyakorolnak.

A Premier League-ben rengeteg kamera figyeli és követi a játékosok és a labda mozgását. Spearman a Voronoj-cella segítségével minden egyes játékosnál kiszámolja, milyen gyorsan képes elérni a labdát, belekalkulálva a szituációk kiszámíthatatlanságát is. Ezután már csak azt kell vizuálisan lemodellezni, hogy melyik játékos mely szituációkban mekkora területet hagy üresen, illetve zár le, abból kiindulva, hogy milyen gyorsan tudja elérni a labdát, ha azt egy adott területre passzolják.

Persze fontos ebben a passz gyorsasága is. Hosszú ívelésnél akár három másodpercet is igénybe vehet az, hogy a labda eljusson A pontból B pontba, ez idő alatt pedig számtalan tényező megváltozhat. Egyénenként kicsit eltér, de átlagosan egy másodpercig tart, amíg egy játékos átveszi a labdát és irányítása alá vonja azt. Ehhez jön még az ún. gólszerzési lehetőség modell, ami a gólvonaltól számított távolságból százalékosan meg tudja mondani, mennyi esély van éppen a góllövésre. Mi több, a játékosok adataiból és pozíciójából tippelve azt is megmutatja, milyen passzláncolat vezethet a legvalószínűbben gólhoz.

Jürgen Klopp mindezt a tabletjén követheti nyomon. A gyors elemzésből kiderül, adott meccs folyamán miképpen válik a leggyakrabban sebezhetővé csapata, illetve hogyan tud legtöbbször helyzetet kialakítani. Ugyanis kimutatható, milyen helyzetek vezettek leggyakrabban gólhelyzethez a Poolnál, és milyenek az ellenfélnél – s mit érdemes tenni a saját helyzetek számának növelése, és a másikénak a csökkentése érdekében.

A gyors helyzetelemzést azonban alapos, 3-4 szezonra visszamenő adatgyűjtés egészíti ki az ellenfél játékosairól. Ezáltal a módszer a lehetséges átigazolások mérlegelését is segítheti, mivel pontosabb képet lehet alkotni a potenciális jelöltek játékstílusáról, fejlődési ívéről, és hogy ennek alapján mennyire illeszkednek a csapat taktikájába.

Összességében a Liverpoolt más nagy klubokhoz képest sokkal inkább áthatja az adatelemző szemlélet, legyen szó akár üzleti döntéshozatalról, akár taktikai kérdésekről, de akár a híres Anfield gyepéről. Klopp 2017-ben, egy Southampton elleni meccs után arra panaszkodott, hogy hiába locsolták rendesen, hamar kiszáradt, ami nem tette lehetővé a csapat megszokott, gyors játékát. A klub vezetősége vette az adást, és még azon a nyáron egyedülálló, 97 százalékban természetes fűből és 3 százaléknyi mesterséges rostból álló GrassMaster gyepet telepítettek a stadionba.

Az Anfield lett az első angol stadion, ahol a Permavoid öntözőrendszert alkalmazták: ez kevesebb mint 3 perc alatt meglocsolja a gyepet, és gyorsan elvezeti a vizet. Az Anfield gyepszőnyege alatt 19 mérföldes fűtőrendszer segíti a fű növekedését és gátolja meg a gyep lefagyását. Az Anfielden a fű hosszúsága 23 milliméter, ami az adatelemzések alapján tökéletes magasság a futballhoz.

Kloppnak sikerült a Bayern Münchentől Liverpoolba hoznia Mona Nemmert, aki a táplálkozásért felelős vezető lett – teljes munkaidőben, olyan pozícióban, ami korábban nem is létezett. Klopp már 2016-ban úgy fogalmazott, hogy a világ legjobb táplálkozási részlegét szeretné felépíteni Nemmer segítségével, aki egyénre szabott ételekkel, italokkal látja el a futballistákat a szerint, hogy ki honnan származik, milyen magas, mekkora a testtömege és a testzsír-százaléka, milyen poszton játszik, mennyit fut, figyelve a sok utazással járó időzóna-átlépésekre, de arra is, hogy az ételek és italok természetes, helyi alapanyagokból készüljenek.

Mona Nemmer

A klub felemelkedése mások számára is követendővé, sőt egyenesen divatossá tette az adattudományt, habár azt korábban inkább megmosolyogták.

Noha a Liverpoolnál az adatelemzés és tudomány maximális alkalmazása jelenti a fő versenyelőnyt, Klopp legalább annyit törődik a játékosok személyes életével, mint futballszakmai kérdésekkel. Volt játékosai beszámolója szerint mélyen, a szakmán túl is foglalkozik a csapat tagjaival.

Jürgen Klopp és Szoboszlai Dominik

Hogy Kloppnak, Graham-nek, Spearman-nek, vagy éppen Salah-nak és van Dijk-nak mekkora szerepe lehet a csapat sikereiben? Ezt talán már az adatelemzők sem tudnák pontosan meghatározni.