Kiemelkedő tudósok DNS-ét vizsgálva keresi a választ az Einstein-projekt arra, hogy kimutatható-e a génekből a matematikai tehetség.

„Kutatásunk célja, hogy megértsük az absztrakt matematikai gondolkodás genetikai alapjait. Jelenleg DNS-mintákat gyűjtünk az elméleti fizika és a matematika legkiválóbb elméitől. Ha szívesen részt venne a projektben, az alábbi e-mail címen adja meg, hova küldhetjük a beleegyezési nyilatkozatot és a nyálgyűjtő kémcsövet!” Ez az elsőre levélszemétnek tűnő üzenet landolt néhány hete a Kaliforniai Egyetem (UCR) egyik vezető matematikusa, John Baez elektronikus postaládájában. A meglepett tudós egy közösségi oldalon tudakozódott: vajon érdemes-e részt venni ilyen obskúrus kutatásban?

Pedig a levélírók szándékai komolyak; nem sokkal korábban a tekintélyes tudományos folyóirat, a Nature is foglalkozott az Einstein-projekt névre keresztelt vizsgálattal. Ennek keretében négyszáz, az USA legjobb egyetemeiről választott matematikus és elméleti fizikus DNS-ének szekvenálását, vagyis teljes leírását akarják elvégezni. A kutatást azon a viszonylag olcsó géntérképező masinán végzik, amelyet a program megálmodója, a szekvenálásban nagy tapasztalattal rendelkező Jonathan Rothberg cége fejlesztett.

A felkérésnek korántsem mindenki tesz eleget. Curtis McMullen, a Harvard Egyetem Fields-érmes matematikusa szerint például a részvétel inkább csak az alanyok egójának növelésére alkalmas, nem szólva arról, hogy nem világos, milyen célokra használnák az eredményeket. A gondolkodási képességek genetikai jellemzőit feltérképezni szándékozó kutatások hallatán sokan asszociálhatnak a rossz emlékű eugenikára, vagyis a magasabb rendű embertípus „kitenyésztésének” szándékára. Mások keveslik a négyszáz főt, mondván, ilyen kutatáshoz jóval nagyobb mintavételre lenne szükség. Megint mások pedig azt hangsúlyozzák, hogy az akadémikusok, egyetemi professzorok nem reprezentálják megfelelően a matematikai tehetségek körét.

Johnathan Rothberg, az Einstein-projekt vezetője a Forbes 2011 januári számának címlapján

Rothbergéket nem zavarják a kritikák, szerintük a ritka genetikai jellemzők meghatározásának semmi köze az eugenikai aggályokhoz. Egyébként pedig – mondják – ugyanezzel a technikával találták meg a magas vérnyomást vagy a csontritkulást befolyásoló géneket is. „Semmi sem indokolja, hogy ez a megközelítés ne működjön a matematikai képességek esetén is” – nyilatkozta Robert Plomin, a King's College London pszichológusa, aki egy hasonló, kiemelkedő intelligenciájú emberek génállományát feltérképezni próbáló vizsgálatban vett részt. A szintén idén indult, egy kínai cég által vezetett kutatás kétezer „zseninél” vizsgálja az intelligenciájuk genetikai alapjait.

„Könnyebb valamit elrontani, mint felépíteni, ezért az intelligencia kialakításában valószínűleg sokkal több gén vesz részt, mint amelyek az említett betegségekre hajlamosítanak. Vannak egyébként olyan feltételezések, hogy a matematikai intelligenciáért is egyetlen gén felelős, erre azonban eddig még senki sem szolgált komoly bizonyítékkal” – kommentálja mindezt Boldogkői Zsolt molekuláris biológus, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének igazgatója. Hozzátéve, hogy egyes gének valóban közvetlenül az agy, ezen belül a kognitív központok kialakulását irányítják, de közvetetten sok más génnek is szerepe van a mentális képességek létrehozásában.

Akárhogyan is, már a matematikai tehetség meghatározása sem egyszerű feladat. „Nem attól lesz valaki zseniális matematikus, hogy többismeretlenes egyenletrendszereket jól meg tud oldani, attól pedig végképp nem, ha sokjegyű számokat tud fejben összeszorozni” – magyarázza Juhász Péter matematikatanár, aki versenyeken kiemelkedően szereplő középiskolásoknak szervez tehetséggondozó táborokat. Tehetségesnek sokkal inkább a matematikai gondolkodást igénylő problémákat gyorsan átlátó és megoldó diákok számítanak, akik felismerik a kapcsolatokat és analógiákat a különböző területek között. „Én a diákolimpiai bronzéremig vittem. Verejtékes munkával talán az ezüst is összejöhetett volna, de tudtam, hogy aranyra esélyem sincs” – meséli Mérő László matematikus-pszichológus. Véleménye szerint az igazán tehetségesekre az absztrakt matematikai világ valamiféle közvetlen érzékelése jellemző; ennek köszönhetően összeáll a fejükben egy olyan struktúra, ami más fejében soha, vagy csak rengeteg tanulás után. „A matematikus megért egy absztrakt világot. A rendszerben felmerülő kérdések jelentős részére kapásból tud válaszolni. Érti és érzi ezt a teremtett teret” – teszi hozzá Juhász.

Mérő László a MOME 2012-es workshopján

Felismerni még nehezebb a tehetségeket. Az iskolában rendszerint a versenyeredmények alapján próbálnak szűrni, de „nem azért, mert annyira hiszünk benne, hanem mert nincs jobb ötletünk” – így Juhász. A kiemelkedő adottságok önmagukban egyébként sem feltétlenül döntőek. „A komplex tehetségfejlesztő programokban egyre inkább a teljesítményt befolyásoló háttértényezőkre is koncentrálnak, például a személyiségre, a társas környezetre” – magyarázza Balogh László, a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöke. Már csak azért is, mert a közoktatás szinte mindenütt a világon hamar beskatulyázza a diákokat, különösen matekból, így sokszor nagyon pici különbségeket nagyít óriásivá a rendszer.

Ezt támasztja alá a nemrég publikált 2012-es PISA-felmérés is, amelyből kiderül, hogy Magyarországon az átlagosnál jobban befolyásolja a diákok teljesítményét a szociokulturális hátterük. Keveset mond viszont ez a mérőszám a tehetséggondozásról. „A finn példa állandó emlegetésétől gutaütést kapok. Hiába jók a PISA-n, az elgondolkoztató, hogy az oktatási rendszerükből nem kerülnek ki olyan diákok, akik a természettudományos diákolimpiákon kiemelkedően szerepelnének” – jelzi az átlagszámítás viszonylagosságát Juhász.

„Ha találnak is olyan genetikai markereket, amelyek összefüggésbe hozhatók a matematikai tehetséggel, ezt nem előzetes szelekcióra kellene használni, hanem arra, hogy segítsenek megértetni a szülőkkel a gyermekük képességeit, hogy megadhassák nekik a szükséges támogatást” – vélekedik a projektről Michael Hutchings, a Berkeley matematikusa. Ebben egyetért vele Boldogkői Zsolt is, noha szerinte a gyerekek és szüleik orientálásához nem feltétlenül kellenének genetikai ismeretek, csak egy normálisan működő oktatási rendszer.

Az aggályok és kritikák ellenére a cikk elején említett Baez végül úgy döntött, hogy ő is ad nyálmintát, hiszen örülne, ha hozzájárulhatna a matematikai képességeket befolyásoló gének azonosításához. Az pedig „nem az én problémám, hogy megfelelő-e a kutatás módszertana” – zárta le a közösségi oldalon általa indított vitát.

Forrás: hvg.hu