"NAT, kerettanterv, helyi pedagógiai program, kétszintű érettségi - e szavak hallatán a legbuzgóbb érdeklődőt is mélységes unalom keríti hatalmába. A válságoknak, úgy tűnik, nem kell megoldódni ahhoz, hogy elveszítsék érdekességüket - elég, ha tartanak évtizedeken át." - írta 2003-ban Zsuppán András. "A PISA-jelentés kitételei közt olvasható: a tizenöt éves diákok negyede képtelen egy egyszerű szöveg megértésére, vagyis gyakorlatilag nem tud olvasni. A magyar iskola súlyosan konzerválja a hozott szociokulturális előnyöket és hátrányokat, vagyis nem segíti, hanem gátolja a társadalmi mobilitást." Közel 60 százalékos a különbség a legrosszabb és a legjobb iskolák teljesítménye között. Ez már éles esélyegyenlőségi kérdés, ami azt mutatja: nagyon nem mindegy, hova születik az ember és aztán milyen iskolába jár.

Az ezredforduló körüli PISA-sokk óta a helyzet semmit nem javult, sőt.

A legutóbbi, 2009-es felméréshez képest minden mutató romlott. Nem egyedi kisiklásról van szó: a természettudományos és a matematika eredmények folyamatosan rosszabbodnak az elmúlt 15 évben, de még a 2009-ben átmenetileg jobbnak mutatkozó szövegértésben is visszaestünk, így most minden területen az OECD-átlag alattiak a magyar értékek. A matematikai képességek negatív csúcsot értek el, most már ezen a képzési területen vagyunk a legrosszabbak. 

"A PISA kétségtelenül közoktatás-történeti mérföldkővé vált - írta Zsuppán -, meglehet, néhány évtized múlva egy unalmas pedagógia-előadáson mint az iskolarendszer 21. századi modernizációjának kezdőpontját fogják tanulni az egyetemisták. Az értékelési központ vezetője, Vári Péter szerint remélték is, hogy a vizsgálat eredményei konfliktusokat produkálnak, mivel Nyugaton a rossz eredményeket általában vita és cselekvés követi. Így történt ez annak idején Amerikában is, ahol az idősebb Bush elnöksége alatt jelentős pénzek mozgósításával sikeres fejlesztési programba kezdtek, pedig az eredményeik kevésbé voltak rosszak (noha ők még a saját országukat se találják meg a földgömbön, mint ez köztudott). Mindeközben nálunk a viták rendszerint általános panaszkodásba fulladnak a bérekről, tantervekről, iskolaszerkezetről és a szokatlanul hideg / enyhe télről.

A mai módszer legabszurdabb eleme, hogy úgy tekinti, mintha a történelemben visszafelé haladva mindig egyszerűbb és egyszerűbb művekre találnánk. Ilyenek például az olvasmányos homéroszi eposzok a maguk életközeli mitológiai apparátusával vagy a könnyed görög sorstragédiák, melyeket egyenesen a 14 éveseknek találtak ki. Riasztó példa az a modern szemléletű szakiskolai tankönyv, mely Zrínyi Miklós Az török áfium ellen való orvosságával kezdi az irodalom megszerettetését. A bevezetés előtt álló kétszintű érettségi kidolgozása során a minisztérium igyekezett figyelembe venni a PISA-vizsgálat eredményeit. Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke a konferencián tartott előadásában mégis arra hívta fel a figyelmet, hogy a szóbeli 18 irodalmi tételéből 16 irodalomtörténeti tárgyú, a tananyag-csökkentési bizottság tevékenysége pedig félő, hogy újabb tananyag-növekedést fog eredményezni.

Ebben a vitában a heterogén tanártársadalom két szélsősége került egy oldalra a reform akadályozásában. Részben ott vannak azok az egyetemi és elitgimnáziumi tanárok, akik számára a klasszikus műveltségeszményt adó iskola ideája még mindig eleven, és nem tudják elfogadni, hogy a tömeges közép- és felsőoktatás korában nem lehet ugyanolyan magas szintű képzést nyújtani az emberek felének, mint korábban a kiválasztott 5-10 százaléknak. Számukra minden követelménycsökkentés elfogadhatatlan, mivel jelentős kulturális értékek kidobásával jár. Másrészt ott vannak a szakiskolák és egyéb balsors sújtotta középiskolák szerencsétlen tanító nénijei, akik úgy érzik, utolsó eszközüket is elvesztik a diákok féken tartására, és a reform végleg a lovak közé dobná a gyeplőt. ´k azok, akik mára példátlan túlélési rutint fejlesztettek ki a felülről érkező félőrült reformötletek elszabotálásában, és mindig előrántják a végső érvet: Ezér´ a pénzér´?

Bár a vita résztvevői közül sokan szkeptikusak abban, keresztülvihető-e egy ilyen gyökeres szemléleti megújulás a kizsigerelt magyar iskolarendszeren, számolnunk kell az erősödő külső kényszerekkel. A nyugati szellemiség betörését nem kell feltétlenül az EU-tagságtól várni, hiszen már maga a PISA is ennek a folyamatnak a része volt. A szavak szintjén a jövőben minden bizonnyal egyre nagyobb hangsúlyt fog kapni a képességeket fejlesztő magyartanítás, a szövegértés-központúság és a tananyagcsökkentés. Kérdés, a leleményes diákság mikor fedezi fel az új koncepcióban rejlő példátlan lógási lehetőségeket."

Balázsi Ildikó, a PISA nemzeti projektvezetője, az Oktatási Hivatal közoktatási mérési osztályának vezetője hangsúlyozta, hogy a 2003-as felmérésnél 490 pont volt az átlageredmény, míg tavaly 477. Szövegértésből az OECD-átlag 496 pont volt, matematikából 494, természettudományokból pedig 501. A magyar tanulóknak szövegértésből 488, matematikából 477, természettudományokból 494 pont volt az eredményük. Matematikából és természettudományokból szignifikáns a romlás. Az idén először mért digitális szövegértés területén az átlageredmény a 27-29. helyre volt elegendő. Az esélyegyenlőség területén az eredmények 2000 óta változatlanok. Magyarországon nagyok a különbségek a gyengébb és jobb hátterű tanulók között, és a családi háttér jobban befolyásolja a tanulók eredményét az OECD-átlagnál.

Csapó Benő, a PISA Igazgató Tanácsának magyar tagja és alelnöke elmondta, a három terület közül a matematika pozíciói a legrosszabbak. Ebből arra lehet következtetni, hogy e tárgy eredményeinek a javítása nélkül a természettudományos eredmények tovább fognak romlani.

Csapó szerint természettudományos tárgyak tananyaga az átlagdiák számára érthetetlen. Ha valaki teljesíteni akar, megértés nélkül kell magolnia. Így ezek a tárgyak joggal a legnépszerűtlenebbek évtizedek óta. Az oktatás minőségének javítása nem pénzkérdés: vannak országok, amelyekben a magyarországinál kevesebb pénzt fordítanak oktatásra, mégis sikereket érnek el. Szerinte tanulni lehet akár Lengyelország és Észtország példájából is, tehát lehet javítani az eredményeken szívós, kitartó fejlesztéssel.