Lovász László, matematikus, egyetemi tanár és az MTA korábbi elnöke nyerte el a 2021-es Abel-díjat, számos korábbi díj és elismerés betetőzéseként. Az interjúban matematikusi és kutatói pályájába enged bepillantást.

A matematika elvont világát kiváltképpen nehéz közérthetően bemutatni, ezért olyan szakembert kértünk fel beszélgetőtársnak, aki matematikusként tisztában van ezzel, szakmai szempontból méltó partnere, ráadásul igen jól ismeri interjúalanyát, hiszen középiskolásként osztálytársak voltak a Fazekas Mihály Gimnázium legendás matematikai tagozatán. Lovász Lászlót Laczkovich Miklós akadémikus, az MTA Matematikai Tudományok Osztályának elnöke faggatta.

Laczkovich Miklós: Nem tudok olyan matematikusról, akit ennyi díjjal jutalmaztak tudományos eredményeiért. Számos korábbi elismerés után idén megkaptad a matematika tudományában legmagasabb kitüntetésnek számító Abel-díjat. Eddigi munkásságodat próbáljuk meg talán a díjak tükrében áttekinteni, időrendi sorrendben, felidézve, hogy melyik díjjal milyen eredményt ismertek el. A legelső a Grünwald Géza-emlékérem volt 1969-ben, ezt még egyetemistaként kaptad.

Lovász László: Ehhez tudni kell, hogy T. Sós Vera rábeszélésére akkor már benyújtottam a kandidátusi értekezésemet, és a kandidátusi fokozat birtokában már nem kaphattam volna meg ezt a fiatalok számára adományozható elismerést. Hogy miért kaptam? Talán Alfred Tarski véges struktúrák rövidítési szabályára vonatkozó problémájának megoldásáért. Szegény Tarski, a mi osztályunkkal nem járt jól, vagy talán nagyon is jól járt, hiszen egy másik, sokkal híresebb sejtését éppen neked sikerült megoldanod. De akkorra már voltak más eredményeim is, például a párosításokkal vagy gráfok utakra bontásával kapcsolatban. ...

Az interjú 2021. április 7-én készült Budapesten.

A teljes interjú itt olvasható: 

https://mersz.hu/hivatkozas/matud202108_f64120#matud202108_f64120