„Felnőtt korba lépett”, mert 18. alkalommal adták át a Szőkefalvi-Nagy Béla Érmet. Az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Bolyai Intézet Tanácsa döntése értelmében Lovász László matematikus, az MTA elnöke kapta a díjat.

– Áttörő eredményeket ért el a matematikában Lovász László 1975 és 1982 között, amikor a szegedi József Attila Tudományegyetem Bolyai Intézet Geometria Tanszékének vezetőjeként dolgozott – húzta alá laudációjában Zádori László. Példaként említette, hogy Lovász László első kiemelkedő eredménye Knesner egy több mint 20 éves nyitott problémájának a bizonyítása volt. Nevéhez fűződik az öt pontú kör Shannon kapacitásának meghatározása. E bizonyításból több évi munka után kristályosodott ki az optimalizálás ma is egyik leghatékonyabb módszere, a szemidefinit programozás. – Lovász László szegedi évei alatt publikálta kombinatorika feladatgyűjteményét, amelyet a matematikusok bibliájaként tisztel több generáció is. 

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet és Lovász László a díjátadón

Csákány Béla: Szőkefalvi-Nagy Béla, Lovász László és a Gauss-kód

"Nem hagyható említés nélkül Sz.-Nagy Béla szerepe abban, hogy Budapestről Szegedre köl­tözött Lovász László, aki igen termékeny szegedi évei alatt lett professzor, majd a Magyar Tudományos Akadémia tagja. En­nek hosszú előzményei voltak. 1953-ban hunyt el Szőkefalvi Nagy Gyula, aki de facto a geometriai tanszéket vezette.

A kö­vetkező két évtizedben számos próbálkozás történt a tanszék betöltésére. Kitűnő helyi és budapesti tanárok - egyben ered­ményes kutatók - tartották a geometria előadásokat, de egyi­kükből sem lett tanszékvezető. Ez lényegében azon múlt, hogy Sz.-Nagy Béla, aki Rédei Pestre költözése után a geomet­ria oktatását irányította, édesapja egykori tanszékének vezeté­sére minden szempontból kiemelkedő, Szegedre költözni is hajlandó tudóst szeretett volna megnyerni.

Az első támadha­tatlan lehetőség erre 1975-ben kínálkozott, Lovász László sze­mélyében. Igaz, Lacinak is volt egy nagy hibája: abban az idő­ben még csak 27 éves volt. Ismeretes azonban, hogy matema­tikusnál és lírai költőnél a fiatalság - ha zsenialitással párosul - magasan többet érhet, mint az évtizedek szülte tapasztalat. Tudta ezt Leindler László akkori dékán, az ötletgazda, és Sz.-Nagy professzor is, akinek az ötlet tetszett, hiszen Lovász már egyetemistaként kandidátus lett, s huszonhét éves korára vi­lághírűvé vált, ráadásul a matematika több területén is alko­tott. Csak arról kellett meggyőződni, hogy Lovász jó előadó-e. Meghívták hát egy próbaelőadásra.

Lovász László, Juhász Mária

Ezen az előadáson nem­csak az derült ki, hogy Lovász tényleg kitűnő előadó. Az elő­adás témája legalább ennyire alkalmas volt arra, hogy megfog­ja Sz.-Nagy Béla szívét. A történet megérdemli, hogy részlete­sebben is beszéljünk róla.

Karl-Friedrich Gauss, minden idők egyik legnagyobb mate­matikusa vetette fel a következő kérdést. Vegyünk egy önma­gába visszatérő zárt görbe vonalat, egyszerűség kedvéért egy elég hosszú madzagot, amelynek két vége össze van kötve. Ha ezt először fellógatjuk, majd leejtjük az asztalra, akkor ez a görbe vonal - azaz madzag - rendszerint néhány helyen átha­lad önmaga fölött (illetve alatt). Induljunk ki egy pontjából, és menjünk végig gondolatban a madzagon. Minden olyan pont­ját, ahol önmagát keresztezi, jelöljük meg az ábécé egy-egy különböző betűjével, s írjuk fel külön is ezt a betűt. Persze, előbb-utóbb visszajutunk olyan ponthoz, amelyet már megbe­tűztünk, ezt és az utána következőket ne betűzzük ugyan újra, de betűiket továbbra is írjuk föl, mindaddig, amíg kiindulási pontunkhoz vissza nem érünk. Ilyen módon egy betűsoroza­tot írunk fel, pl.: ABCADECDBE. Ezt nevezzük a tekintett gör­be vonal Gauss-kódjának. Nézzünk rá egy ilyen sorozatra, s döntsük el csak a sorozatot vizsgálva (tehát minden madzag nélkül), vajon létrejöhet-e madzagból, azaz görbe vonalból az előbb elmondott módon. (Szaknyelven: létezik-e olyan görbe, amelynek ez a sorozat a Gauss-kódja).

A kérdés nehéznek bi­zonyult: sem Gauss, sem az utána következő évszázad mate­matikusai tudtak módszert adni eldöntésére. A probléma megoldásában először Szőkefalvi Nagy Gyula ért el részered­ményt, s ezt 1927-ben publikálta is. A teljes megoldást Lovász adta meg. Erről tartotta szegedi bemutatkozó előadását. Nem­csak a megoldás, a siker is teljes volt. Sz.-Nagy Béla meggyőző­dött róla, hogy méltó ember kerül Sz. Nagy Gyula tanári szé­kébe."