Kifejezetten macskáknak szánt zenével állt elő egy csoport, akik a végeredményt megelőző kutatást az Applied Animal Behavioral Science (alkalmazott állati viselkedéstudomány) című tudományos lapban lehozott tanulmányban mutatták be.

A Wisconsini Egyetem szakértői szerint nem a macska az egyetlen állatfaj, ami reagál a direkt neki összerakott, speciális zenére. A lényeg az, hogy oda kell figyelni néhány extra összetevőre, ami vonzóvá teszi a hangzást. Figyelembe kell venni azt, hogy az adott állat milyen hangokra figyel fel, milyen frekvenciatartományban hall, illetve fontos, hogy általában milyen hangot ad ki, ha megszólal.

Charles Snowdon és kollégája, Megan Savage képviselték a tudományt, a zenét pedig David Teie komponálta számítógépes segítséggel.

A frekvenciatartományt a macskák nyávogásának és hallásának megfelelően tolták el az emberi halláshoz képest, ez nagyjából egy oktávval magasabb hangokat hozott, a dallamokat pedig csúsztatásokkal és hajlításokkal bolondították meg. A zene ütemén is változtattak, a dorombolás és a szoptatás ütemét vették alapul.

A végeredményt 47 macskának játszották le, úgy, hogy a gazdájuk is a közelben volt, kontrollnak pedig olyan zenéket használtak, amiket kifejezetten az emberek szeretnek, például Bach Air G-húrra című művét. A teszt során Bach hidegen hagyta a macskákat, a macskazene lejátszásakor azonban az állatok rendszeresen nekiálltak hozzádörgölőzni a gazdájuknak. 

A kutatási eredmények alapján az nem befolyásolta a reakciót, hogy milyen fajtájú macska hallgatta a zenét, viszont az állatok életkora alapján volt különbség: a fiatal macskák jobban reagáltak a speciális zenére.

Forrás: Index.hu