A futballban elvileg végtelen a kombinációk lehetősége, vagyis ez nem a diszkrét matematika területe. Másképp nézi a meccseket egy matematikus?

Nem a matematikus, hanem a sportrajongó szemével nézem a meccseket, de tény, hogy kombinációkban is sokat fejlődött a futball az elmúlt évtizedekben. Ha figyeli például a Barcelona játékát, ahogy kijátsszák, kisakkozzák a helyzeteket, az többéves gyakorlás eredménye. A diszkrét matematika valóban a véges halmazok struktúráival foglalkozik, és a foci egy kicsit azért komplexebb, mint a matematika (nevet). Azért itt sem végtelen a kombinációs lehetőség, a Barcelona is csak véges sok kombinációt valósít meg. Van körülbelül húsz olyan trükkjük, ami elég ahhoz, hogy bajnokságokat nyerjenek.

Felesége szerint ön már gyerekként elemezte az Aranycsapat játékát.

Az Aranycsapat abban is újat hozott, hogy sokszor nem emberhez, hanem üres területre, a felfutók elé passzolták be a labdát. Erre valóban már gyerekként felfigyeltem.

Ahogy akkoriban szinte minden srác, én is fociztam. Egyik meccsünkön ott sétálgattak a pályánk szélén a nagycsapat játékosai is, akik a szomszédos Vörös Csillag szállóban laktak, ha jól emlékszem, a londoni 6:3 budapesti visszavágójára készülve. Képzelheti, mennyire izgultunk.

Általában nem voltam nagyon szorgalmas, de a meccseken igen: középpályásként összeszedtem a labdákat, és próbáltam én is üres területre bejátszani. A mindig úriember Bozsik Cucu a meccs után odajött hozzám, és gratulált a játékomhoz. Ez felejthetetlen élmény volt.

Megverné az Aranycsapat a mai Barcelonát?

Szeretnék mást mondani, de sajnos nem. Hihetetlen, hogy mit fejlődtek atlétikusan a focisták, és ezzel nem tudnák felvenni a versenyt. Régen az volt a foci, hogy egymáshoz passzoltak, aztán úriember módjára mindenkinek megengedték, hogy megpróbáljon megcsinálni egy cselt. Ma a támadó nyakán ott liheg az atlétikus felépítésű védő, mellette kell azonnal levenni a labdát, fordulni, tempóból megindulni. Puskásék ugyanolyan zsenik voltak, de félek, hogy sem fizikailag, sem taktikailag nem lennének képesek felvenni a versenyt Messiékkel. 

Van kedvenc csapata?

Van, de sajnos azt kell mondanom, hogy nem itthon. Régen volt, nagyon izgultam mindig a Fradiért. Nagybátyám ugyanis egy Fradi-meccsre vitt ki először 1949-ben, és olyan játékosokat láttam játszani, mint Dalnoki, Kispéter, Lakat Károly, Kocsis, Mészáros, Czibor és Deák Bamba. Csodálatos csapat volt! Ami a külföldieket illeti, gyerekkorom óta szurkolok az AC Milannak, azóta, hogy az uruguayi Schiaffino odament játszani. Nagyon régóta szurkolok a Barcelonának is. Most éppen bajban vagyok, hiszen a Bajnokok Ligájában egymás ellen játszanak. Sajnos a Barcelonát még nem láttam élőben, annak ellenére, hogy a legidősebb lányaink egypetéjű ikrek, és tanultak egy évet Barcelonában is. Az egyik lányom azóta Madridban él, de nem engedem meg neki, hogy Real-szurkoló legyen (nevet). 

Egy matematikus bárhol tud dolgozni?

Igen, amíg nem kell leírni a részleteket, addig bárhol lehet gondolkodni. Én gyakran nézem az erkélyről a Dunát, de ágyban fekve is gondolkodom matematikai problémákon. Amikor a lányok még kicsik voltak, az egyik iskolai fogalmazásnál azt írta egyikük, hogy míg anya ebédet főz a konyhában az egész családnak, addig apa az ágyban fekve csukott szemmel dolgozik. A szülői értekezleten aztán szóba is került, hogy a gyereknek meg kellene mutatni a szülők munkahelyét, mert nincs tisztában azzal, hogy mit jelent ez. Én ma is főleg itthon dolgozom, bent az intézetben aztán megbeszéljük az adott problémát a többiekkel. Mostanában egy évből már kilenc hónapot vagyunk Magyarországon, és csak hármat töltünk New Yorkban.

A tudományokban ma kiemelt szerepet játszik a hálózatkutatás, ami részben az ön matematikai tézisein alapul. Figyelemmel kíséri, hogy a gyakorlatban hol hasznosulnak az eredményei?

Én egy nagyon kis rész vagyok ebben az egészben. Gondolkodtam néhány problémán, az eredményeim másokat esetleg inpsirálhattak, az eredményeimet, módszereimet finomították, továbbfejlesztették őket, például a hálózatkutatásban. Meg vagyok róla győződve, hogy a 21. században a biológia lesz az első számú tudomány, mert már megvannak a módszerek és az eszközök a nagy eredmények eléréséhez az emberi gyógyításban. Végtelenül izgalmas az elméleti fizika is, amit nem értek, és az asztrofizika, amit csodálok - érzem, hogy valami nagyon fontos felfedezés előtt állunk az Univerzumról.

Ön sokat élt az Egyesült Államokban. Milyen a magyar elméleti matematika színvonala az amerikaihoz képest?

Az elméleti matematikában nincs lemaradásunk, a diszkrét matematikában pedig - amelyet a régi nagyok, Erdős Pál, Hajnal András és Rényi Alfréd alapoztak meg - hagyományosan erősek vagyunk. Sokszínű a magyar matematika, évente rengeteg tehetséges fiatalt képezünk. A Budapest Szemeszterre az USA-ból és Kanadából jönnek diákok, és valóban világszínvonalú kurzusokon vesznek részt, a Harvardon sem kapnak jobb oktatást. Az itt szerzett jegyeket minden amerikai egyetem elfogadja. Ez hihetetlenül jó hírverés az országnak. De nemcsak a matematikában vagyunk jók. Nagyon jók a mérnökeink, orvosaink, csak ők sokszor nem rendelkeznek azzal a technikai háttérrel, amivel például a kollégáik az USA-ban. Nagyon jók az elméleti fizikusaink, ugyanolyan jók, mint a matematikusok.

Milyennek tartja a mai oktatást?

Nem vagyok a téma szakértője, de mivel vannak gyerekeim, unokám, véleményem azért van. Mi jó oktatást kaptunk: egy rendszeres, strukturált oktatást. Nem vagyok híve annak, hogy iskolába csak azért járjunk, hogy jól érezzük magunkat. Én szerettem azt a tanárt, akitől annak idején körmöst kaptam, mert jól tanított, ráadásul nem voltak jók a reflexei, és gyakran el tudtam rántani a kezemet. Nem mondom, hogy ez a jó módszer, de az jó lenne, ha a tanároknak ma is lenne tekintélye, a diákok pedig tanulnának. Az, hogy a diák visszabeszéljen a tanárnak, a mi időnkben elképzelhetetlen volt.

Hogyan lehetne jobban megszerettetni már a kisiskolásokkal a matematikát?

Mindenképpen fontos lenne a gondolkodásmódot megtanítani. Gondolkodtató, tréfás feladatokkal, játékosabban lehetne tanítani, például több szöveges feladattal. A szülőkön itt is sok múlik. Én most kezdtem el az unokámmal foglalkozni - korábban az volt a felfogás a családban, hogy képtelen vagyok bármit is normálisan elmagyarázni. Ma már rengeteg olyan füzet, feladatlap kapható, amelyek segítségével a szülő a gyermek számára is élvezetesen fejlesztheti a gondolkodási képességet. Ezeket kellene használni, bár lehet, hogy nem is tudjuk majd mindig megoldani az adott feladatot, ami hát elég ciki lesz. A probléma itt is az, hogy nagyon sok szülőnek erre már nem marad ideje és energiája.

Mennyire használja a csúcstechnológia vívmányait?

Bár a Rutgers Egyetemen a számítástechnika tanszéken dolgozom, amikor 20 éve kimentem, elfelejtették megkérdezni tőlem, hogy tudom-e használni a számítógépet. Hát nem. Nem használom a komputert, kivéve az e-mailjeim olvasására, de ezekre is a feleségem válaszol. A mobilomon is csak hívásokat intézek, de ha már azt kell megnézni, ki hívott engem, nem mindig sikerül. Fényképezni sem tudok. Én egy sportrajongó vagyok, és az is szeretnék maradni. Az új technikát végtelenül csodálom, de félek tőle, nem használom egyáltalán.

Szemerédi Endre Oslóban, az Abel-díj átadása után a norvég királlyal

Forrás: origo.hu - Simon Tamás