A hírnév múlandó dolog, s bár Somogyi Péter nevét sokan ismerhetik, hiszen a 2011-ben Buzsáki Györggyel és Freund Tamással együtt elnyert Agy Díjat minden hírcsatornán bejelentették, nem kitüntetéseinek és akadémiai tagságainak sora miatt jöttek el és hallgatták még a lépcsőkön is ülve 2013. május 9-én megtartott díszdoktori előadását az ELTE Eötvös termében.   Akik már hallották előadni, nem csalatkoztak, akiknek ez volt az első alkalom, akár biológus egyetemi hallgatók, akár a tudomány más területén dolgozók voltak is, olyan élménnyel távozhattak, ami hosszú ideig megmarad. Somogyi Péter valóságos gyorsított egyetemi képzésben részesítette azokat, akik nem voltak ismerősek azokkal az általa bevezetett és/vagy alkalmazott egysejtfeloldású vizsgálatokkal, melyek az együttesen alkalmazott élettani-anatómiai-neurokémiai módszerek és technikák adta eredmények segítségével elvezettek oda, hogy az egyes idegsejttípusok aktivitásmintázatait és kapcsolatait viselkedésfüggő agyi hullámtevékenységük alapján a működő agyban is jellemezni lehet. Hogy ez mekkora eredmény, leginkább azok érthetik meg, akik maguk is tevékeny részesei ennek a kutatási területnek, de a „Térspecifikus idegsejtek időhálózata az agyban” című sodró lendületű előadás még azokat is el tudta ragadni, és legalább az előadás idejére megértetni velük, mi is Somogyi Péter "időhálózat" elméletének lényege és jelentősége, akik nem e terület tudósai, nem is minden újra fogékony egyetemisták, sőt, talán nem is kutatók.

És mi tette még emlékezetessé ezt az ünnepi alkalmat? Dr. Surján Péter dékán úr bevezető szavai feltétlenül hozzájárultak, hiszen kiemelte, az ELTE nem hálás gesztusként, nem is érdekből, de mindenféle politikai nyomás nélkül, egyedül Somogyi Péter kiemelkedő tudományos teljesítménye, az egyetemmel való élő kapcsolata alapján adományozta számára az ELTE díszdoktora megtisztelő címet, és ajándékozta neki az ezüst emlékérmét.

 

 

 

Ami még emlékezetessé tehette, az az, ahogy Somogyi Péter előadása során többször is kifejezésre juttatta tanárai, mesterei – elsősorban Benedeczky István, David Smith (Oxford) és Szentágothai János - iránt érzett tiszteletét és háláját, ahogy őszintén elismerte mások jelentős, általa mérföldkőnek érzett eredményeit, megköszönte tanítványai munkáját.

Egyike azon keveseknek, akik egy több mint egy órás előadás után akárhány kérdésre is látható örömmel válaszolnak. Ezt jól érezték azok is, akik az előadás utáni rövid, udvarias gratuláció helyett még hosszan beszélgettek vele.

Somogyi Pétert tüntették ki, de mi, a hallgatóság sem távoztunk ajándék nélkül. 

Előadása idejére egy kicsit mindnyájan egy olyan közösség tagjának érezhettük magunkat, ahol csodás meglepetések várnak mindenkire, aki hajlandó keményen, kitartóan dolgozni, ahol szárnyalhat a képzelet és az eredmény megér minden fáradságot.

 (az előadásról készült képet Lénárd László készítette)