Egy csodálatos magyar elme
100 éve született Harsányi János Nobel-díjas játékelmélet kutató, aki "kimatekozta a blöffölést"
1994 aranybetűvel szerepel a magyar tudomány történetében. Abban az esztendőben Harsányi János közgazdász és Oláh György kémikus is kezet szoríthatott a svéd királlyal, amikor átvette tőle a Nobel-díjat.
1994-ben, Stockholmban a Nobel-díj átvételekor
Harsányi a közgazdasági Nobel-díjat John Nashsel és Reinhard Seltennel megosztva kapta, az indoklás szerint: „A nemkooperatív játékok elméletében az egyensúly-elemzésre vonatkozó úttörő munkásságáért”. Harsányi módszere az élet számos területén alkalmazható, a magán- és közszférában, politikai és gazdasági életben egyaránt. A Nobel-díj átvételekor beszédében hangsúlyozta, hogy munkájának alapja, a szintén egykori fasori diák, Neumann János 50 évvel korábbi könyve volt.
Életút
A papának, Harsányi Károlynak jól menő gyógyszertára volt Zuglóban a Bosnyák utcában, melynek jövedelméből szépen eltartotta kis családját. Az antiszemitizmusnak az első világháborút és a forradalmakat követő vészes fölizzása idején az első (és egyetlen) gyermeküket váró szülők gyorsan kikeresztelkedtek római katolikusnak, hogy a gyereknek ne legyen baja a származásából. Lett.
Ápolják az emlékét: Harsányiék gyógyszertára helyén, a Bosnyák és a Róna utca sarkán ma is patika van
Az 1920. május 29-én megszületett, János Károly nevű katolikus fiút lutheránus iskolákba járatták. A hírneves fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett éppen akkor, amikor az iskola a csúcson volt. Az 1937-es Országos Középiskolai Tanulmányi versenyen a nyolcból öt tantárgyat a gimnázium maturandusai nyertek! Soha, egyetlen gimnázium sem ért el ilyen eredményt. A matekverseny első helyezettje Harsányi János lett.
Interjú a matekversenyt nyerő Harsányi Jánossal a 8 órai újságban 1937. június 5-i számában
Az előző évek győztesei többek között Kármán Tódor, Szilárd Leó, Erdős Pál és Neumann János voltak. A zseniknek ez a sora folytatódott a patikus fiával. A győztesek fényképe megjelent a lapokban, a 17 éves Harsányival több interjú is készült. „Sportol, vív, táncol és filozófiát tanul a matematikai verseny győztese – Röpke beszélgetés az ország legjobban számoló diákjával” – ezekkel a címsorokkal adta közre a 8 órai újság 1937. június 5-én a „jónövésű, szimpatikus fiatalember” nyilatkozatát.
„Elmondja, hogy gyógyszerész akar lenni, mert szüleinek gyógyszertára van, de beiratkozik a filozófiai fakultásra, mert a matematikán kívül a filozófia a kedvenc tantárgya.” Igazából nem akart gyógyszerész lenni, de az apja ragaszkodott hozzá, hogy ő vegye majd át az Őrangyalhoz címzett patikát.
Klasszikus műveltség dolgában sem állt rosszul, az ógörög is ment neki, 1937-ben még egy országos görög versenyen is harmadik lett.
Egy évvel később már a Gyógyszerész Közlönyben bukkan föl a neve: az „ungu. paraff.” nevű új szer fizikai állandóit ugyanis „Harsányi János gyógyszerész-gyakornok határozta meg, nagy körültekintéssel és pontossággal”.
1939 nyarán a szülei kiküldték Lyonba egy ritkaságszámba menő bőrkémiai tanszékre tanulni, de a világháború kitörése után rögvest haza is hívták. Itthon a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán szépen elvégezte a gyógyszerészetet, aztán beiratkozott doktorandusznak a botanika tanszékre. A botanika egyáltalán nem érdekelte, de csak annak a tanszéknek a vezetője mert 1942-ben bevállalni egy zsidó származású doktoranduszt. Harsányinak pedig mindenképpen az egyetem kebelében kellett maradnia, hogy ne vigyék el munkaszolgálatosnak. A német megszállás után azonban már ezt sem úszta meg, de mázlija volt, mert a főváros közelében foglalkoztatták a századát. 1944 vége felé, amikor Németországba akarták szállítani őket, sikerült megszöknie, és jezsuita atyák bújtatták őt a Mária utcai rendházuk pincéjében sok más kikeresztelkedett és ki nem keresztelkedett zsidóval együtt.
A háború után filozófiai ismereteit gyarapította a Katolikus Hittudományi Főiskolán, ahol 1947-ben doktorált, majd tanársegéd lett Szalai Sándor szociológiai intézetében. Ehhez kapcsolódik megismerkedése későbbi feleségével, Klauber Annával. Vallásos meggyőződése változni kezdett, és az ateizmus felé fordult, de a marxista tanokkal már nem tudott megbarátkozni, amiért eltanácsolták a szociológiai intézetből, ráadásul a családi gyógyszertárat is államosították. Harsányi 1950-ben jegyesével együtt Ausztriába menekült, majd onnan Ausztráliába mentek tovább. Nehezen indult el ottani életük, mert a magyar diplomát ott nem fogadták el, ezért Harsányi évekig munkásként dolgozott, és esténként kezdett tanulni közgazdaságtant a Sydney Egyetemen, ahol 1954-ben megszerezte a szükséges képesítést, hogy ott taníthasson.
A jó döntések titka
Ekkor talált rá arra a területre, ami igazán érdekelte, a játékelmélet egy ágára, amelynek módszertanát az elsők között alkalmazta a közgazdaságtanban. Az izgatta, hogyan lehet valóságos helyzetekben jó döntéseket hozni. A korábbi elmélet olyan helyzeteket vizsgált, ahol a szereplők kellő információ birtokában hozzák meg a döntéseket – ennek matematikájával foglalkozott Neumann János is. Csakhogy a való világ nem ilyen, ott gyakran csak feltételezésekre támaszkodhatunk, információink pedig korlátozottak. A cél, hogy a valószínűségeket és mások szándékait számba véve megtaláljuk az adott helyzetben a legjobb megoldást.
Érdemes szót ejteni a valószínűség-számítás 20. századi diadalútjáról a fizika területén is. Amikor a modern fizika szembekerült azzal a felismeréssel, hogy az atomok és molekulák világát az elektronok tulajdonságai határozzák meg, előtérbe került a valószínűség fogalma. Ennek oka, hogy az elektronokat „nem látjuk” az atomokban, csak akkor adnak hírt magukról, ha átugranak egyik állapotból a másikba, majd ezt az információt hasznosítva akarunk mondani valamit az elektron pályájáról, de de ez a közelítés csak valószínűségeket ad számunkra. Ennek a gondolkozásmódnak a tükörképe jelent meg Harsányi publikációiban is a közgazdaságtan területén, és ennek fontosságát ismerte fel a tudóstársadalom 1994-ben, amikor az amerikai John Nash-sel és a német Reinhard Seltennel közösen odaítélte neki a közgazdasági Nobel-díjat.
De most még csak 1954-ben tartunk, amikor Harsányi egyetemi álláshoz jut Brisbane-ben a Queenslandi Egyetemen. Két évvel később elnyerte a Rockefeller-ösztöndíjat, és az Egyesült Államokban, a Stanford Egyetemen képezte tovább magát. Főleg a matematikai statisztika módszereiben mélyedt el, és 1959-ban doktori fokozatot szerzett. Egy rövid időre még visszatért Ausztráliába, de ott nem támogatták játékelméleti kutatásait, ezért ismét az Egyesült Államokba utazott, és Detroitban, a Wayne Állami Egyetemen kapott professzori katedrát, ahol 1961 és 1963 között tanított. Egy évvel később került a Kaliforniai Egyetemre, Berkeley-be, ahol egészen 1990-es nyugdíjba vonulásáig tanított és publikált.
Kaliforniában teljesedett ki kutatása, amelynek legfontosabb tanulmányai 1967-ben és 1968-ban jelentek meg. Ezek alapozták meg hírnevét, és ezek vezettek az 1994-ben elnyert Nobel-díjig. Harsányi elismertségének jele, hogy konzultánsként kérték fel olyan stratégiai döntésekben is, amelyek a nagyhatalmak közötti fegyverkorlátozási és leszerelési egyezményhez (SALT) vezettek. A Nobel-díj elnyerése után még hazalátogatott, és nagy visszhangot kiváltó előadásban számol be eredményeiről és életútjáról. Húsz évvel ezelőtt, 2000-ben halt meg Berkeley-ben.
