Másfél éve választották meg az MTA elnökének. Hogyan látja az azóta eltelt időt? Mit sikerült eddig megvalósítania abból a programból, amit annak idején maga elé tűzött?

– Sikerült újraélesztenünk a közoktatás szakmódszertani kérdéseinek tudományos vizsgálatát. Tizenöt kutatócsoport alakult tavaly e kérdéskör kutatására, és folytatni, sőt bővíteni akarjuk a jövőbeli lehetőségeket. E projekt még csak most indul, az eddigi eredményeket előzetes tájékozódásnak tartjuk. Célunk, hogy tudományos eszközökkel vizsgáljuk meg, az oktatás gyakorlata megfelel-e a jelenkori kihívásoknak, hol kell változtatni, hogy hatékonyabb, sikeresebb legyen. A tudományos alapokon nyugvó oktatásmódszertanban rejlő lehetőségek talán legszembetűnőbb példája a Kodály-módszer, amely nem lehetett volna olyan sikeres, ha nem lett volna mögötte tudományos háttér. Szeretnénk, ha törekvéseinket a kormány, illetve a művészeti oktatás területén a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) is támogatná. Másik célkitűzésem volt, hogy a tudományt közelebb vigyük a társadalomhoz. Itt is sikeresen indultunk el. Épp most zárult a magyar tudomány ünnepe, amelynek népszerűsége még engem is meglepett. Számos előadást rendeztünk az MTA dísztermében, és a telt házas érdeklődés semmit sem csökkent az utolsó pillanatig.

– Változott-e a laikusok tudományhoz fűződő viszonya az elmúlt évtizedekben? Elfordultak-e a tudománytól vagy éppen növekedett az érdeklődésük?

– A problémát az okozza, hogy miközben soha nem látott mértékben növekednek a tudományos ismeretek, és a mindennapi boldoguláshoz számos olyan készséget is el kell mindenkinek sajátítania, amely korábban ismeretlen volt, az iskolákban már nem lehet több tanórát tartani. Emiatt arányaiban a tudományok oktatása visszaszorult a közoktatásban. Bár a tanárok elismerése javulóban van, még mindig nem érte el a méltó szintet. Sok természettudományos tárgyat oktató tanárnak nem jut ideje, energiája arra, hogy a tárgy sikeres oktatásához szükséges kísérleteket, tanulmányi kirándulásokat megszervezze, megvalósítsa. Az oktatás célravezető tárgya sem egyértelmű. Mit kellene tanítani? A régi alapvető ismereteket vagy a legújabb kutatási eredményeket? Mindkettő elhagyása káros, de mindkettőre nincs idő. Ezért fontos a szakmódszertan kutatása. Az emberekben eközben nő a tudománnyal szembeni félelem, mert az egyre absztraktabb, és már a kutatás tárgyának, fogalmainak megértése is előképzettséget igényel. Ezért olyan könnyű összekeverni a tudományt az áltudományokkal. Az áltudományok is ugyanazokat a kifejezéseket használják, de csak a szakértők látják át azt, hogy mindennek van-e értelme vagy sem.

– Milyen helyet foglal el az MTA a társadalomban? Az emberek tudnak-e egyáltalán az Akadémiáról, tudják-e, hogy mi a feladata, várnak-e tőle iránymutatást, válaszokat?

– Néha még a mi számunkra sem egyértelmű, hogy melyek azok a társadalmi kérdések, amelyekben az Akadémia állást foglalhat, illetve szerencsés, ha állást foglal. Előfordul, hogy a kormánnyal sem egyezik a véleményünk. Az, hogy sok ezren eljönnek az ismeretterjesztő előadásainkra, bizonyítja, hogy az emberek tudatában élénken él az Akadémia, és érdekli őket az MTA véleménye. Azt is kezdeményeztem, hogy ne csak azzal foglalkozzunk, mit kellene tenni holnap, vagy a következő választásokig, hanem messzebbre tekintsünk előre a jövőbe. Próbáljunk arról gondolkodni, hogy milyen lesz a világunk húsz év múlva. Hogyan fog akkor kinézni a város, az egészségügy, a társadalom. E válaszok megtalálása csak akkor lehetséges, ha nagyon sokféle tudományág működik együtt.

– Az utóbbi hetekben az Akadémia többször meglepő „karakánsággal” nyilvánult meg a homeopátiával kapcsolatban. Korábban nehéz volt bármiféle akadémiai állásfoglalást találni a homeopátiáról. Most viszont előbb az orvosi osztály csatlakozott egy svéd kezdeményezéshez, amely azt indítványozza, hogy a homeopatikus gyógyszerek engedélyezése előtt is klinikai teszteken kelljen bizonyítani a hatékonyságukat, majd konferenciákat szerveznek a placebohatásról és a bizonyítékokon alapuló orvoslásról. Miért hiányoztak ezek korábban, és miért változott az MTA hozzáállása?

– Az áltudományokkal kapcsolatban sokat beszélgettünk, vitatkoztunk házon belül arról, hogyan kellene ezek ellen fellépni. Én mindig azt gondoltam, hogy a direkt támadás olyan vitához vezetne, amelyet csak tudományos érvekkel lehetne megnyerni, de a tudományos érveket nem tudjuk a nagyközönség számára érthetően kommunikálni. Hátrányban vagyunk az olyan érveléssel szemben, ahol nem szempont, hogy az érvek csak tudományosan megalapozottak lehetnek. Ehelyett az ismeretterjesztésre helyezzük a fő hangsúlyt, sok különféle eszközzel igyekszünk elmagyarázni, hogyan működik a tudomány. A homeopátiával kapcsolatban szerintem teljesen természetes, hogy ha egyszer azt állítják, e szerek gyógyszerek, akkor a hatékonyságukat bizonyítani is kelljen. A homeopátiával és hasonlókkal kapcsolatban nekem nem is az a fő bajom, hogy erre pénzt adnak ki az emberek, mégpedig sokat (bár ez sem jó). Sokkal nagyobb baj, ha emiatt nem vesznek részt olyan orvosi kezelésben, amely bár hosszadalmasabb, kellemetlenebb, de lehet, hogy megmenti az életüket. Ezért támogatom, hogy ne lehessen azt állítani: ez jobb módszer lenne, mint a bizonyítékokon alapuló eljárások.

– Nemcsak az áltudományok ellen fogalmazott meg az Akadémia markáns véleményt az utóbbi időben, de esetenként a kormány álláspontjával szemben is. Például a menekültek befogadásáról. Mi dolga van az MTA-nak ebben a kérdésben?

– Valóban nem mindig egyezik tökéletesen az Akadémia és a kormány álláspontja például a menekültkérdésben, és e területen vélhetően hosszú beszélgetések, viták állnak előttünk. Szerintünk egyáltalán nem lehet biztosra venni, hogy a jövőben nem lesz szükségünk a menekültek integrációjának lehetőségeiről megszerezhető tudományos ismeretekre. Meg kell vizsgálnunk, hogyan lehet taníttatni a gyerekeket, hogyan lehet munkát adni a felnőtteknek. Itt gyakran mennyiségi kérdésekről van szó. Egyetértek azzal, hogy meg kell őriznünk Magyarország kulturális struktúráját. Ugyanakkor azt már tudományos (demográfiai, történelemtudományi, szociológiai) eszközökkel kell megvizsgálnunk, hogy mennyi menekültet tudunk befogadni anélkül, hogy az országunk kulturális képét veszélyeztetnénk. Sok nyugati ország kultúrája tízszázaléknyi bevándorló hatására sem borult föl. Tehát szerintünk mindezeket a kérdéseket tudományos eszközökkel kell vizsgálni, de ez nem jelenti azt, hogy befolyásolni akarnánk a kormány politikáját.

– Nem akarják befolyásolni? Az MTA-nak nem lenne feladata, hogy a tudomány szerepét növelje a politikai döntéshozatal mechanizmusaiban?

– A szigorúan tudományos kérdésekben előfordulhat, hogy egyes esetekben azt kell mondanunk, hogy az adott kérdést a tudomány nem úgy látja, ahogy a politikusok. A bevándorlás témakörében én nem érzek ilyet, a kormány lépéseinek értékelése nem tudományos, hanem napi politikai kérdés.

– Talán jobban értelmezhető tudományos kérdés a genetikailag módosított szervezetek (GMO) kutatásának, felhasználásának témája. Jónak tartja-e, hogy egy ilyen tudományos kérdésre adott válaszról a politika legmagasabb szintjein döntenek, és még az alaptörvénybe is bekerül?

– Ebben a kérdésben az Akadémia több tagja és az Akadémia elnöke is kifejtette: nem értenek egyet azzal, hogy ez az alkotmányban legyen. Azzal egyet lehet érteni, hogy a kérdésről törvényt hozzanak, hiszen ez egy európai gazdaságpolitikai kérdés is. Viszont mivel viszonylag új technológiáról van szó, nem tudhatjuk, hogy tizenöt-húsz év múlva mi lesz a helyzet. Adott esetben pedig törvényt módosítani könnyebb lenne, mint alkotmányt módosítani. Ezért nem tartottam szerencsésnek én sem, hogy bekerült az alaptörvénybe. Egyébként megfelelően ellenőrzött körülmények között jelenleg is lehet Magyarországon GMO-kísérleteket folytatni. Az szerintem is helyes, hogy garantálni kell, hogy a génmódosított növények ne kerülhessenek ki a kutatóintézetből. De kétségtelen, hogy a GMO-k jogi kezelése egy olyan kérdés volt, amelyben az Akadémia nem értett egyet a parlamenttel.

– Egyesek szerint a jelenlegi kormányzati oktatáspolitika kizárólag az alkalmazott tudományokat tartja értékesnek, miközben az alapkutatást, amiből nem lesz rögtön holnap féltengely vagy terméshozam, fölöslegesnek, sőt talán egyenesen károsnak ítéli. Ön hol áll az alap- kontra alkalmazott kutatás vitában?

– Az Akadémia álláspontja az (amit egyébként a nemrégiben rendezett World Science Forum deklarációja is megerősített), hogy egyensúlyt kell tartani a kétféle kutatás között. Tudom, hogy ez így még eléggé üres mondat. Az MTA feladata alapvetően az alapkutatás támogatása. Azt gondolom, hogy közpénzből alapvetően az alapkutatást kell támogatni, és biztosítani kell azokat a hidakat, amelyek összekötik az alapkutatást az alkalmazott tudományokkal, az innovációval. Az alapkutatás jelentősége nem csak abban áll, hogy megteremti azt a tudást, amelyet később alkalmazni lehet. Legalább ilyen fontos, hogy a felfedező kutatáson keresztül a fiatal tudósok, doktoranduszok mélységében ismerhetik meg tudományterületüket, és az így elsajátított elméleti és gyakorlati tudást később az ipari területen is alkalmazni tudják. Tévedés, hogy az alapkutatások értéke mérhetetlen, hiszen, legalábbis a természettudományokban, a kutatók, kutatócsoportok közötti verseny világméretekben folyik. Csak az érhet el jelentős eredményt, aki képes a csúcstechnológiát is alkalmazni, és képes lépést tartani a világgal.

 Forrás: Molnár Csaba, mno.hu