Nem csupán az idegsejtjeinkkel gondolkozunk, hanem az agy úgynevezett csillagsejtjeivel is. A felfedezés új fényben világítja meg elménk működését - a mindennapi értelmi tevékenységektől a zseniális felfedezésekig -, és számos agyi betegség okainak mélyebb megértésében, ezáltal újabb és hatékonyabb kezelési módszerek létrehozásában is segíthet.

Einstein agya

Mi lehetett Einstein zsenialitásának titka? Agyának boncolását először a múlt század 80-as éveiben engedélyezték. Különös módon Einstein agyában sem az idegsejtek száma, sem azok külleme nem mutatott eltérést az átlagember agyához képest. Mégis, bizonyos agyterületek - amelyek a legmagasabb szintű feladatokkal foglalkoztak - hihetetlenül magas arányban tartalmaztak úgynevezett gliasejteket. Ez a megállapítás akkor zavarba ejtette a tudományos világot, de csak egyszerű érdekességet láttak benne. Ám minden arra utal, hogy a gliasejtek meghatározó helyet foglalnak el az emberek intelligenciájának fejlődésében: hiszen az összes faj közül az emberi agyban a legmagasabb a gliasejtek aránya. Röviden: minél élénkebb a szellem, annál gazdagabb az agy gliasejtekben.

Két gondolkodási hálózat - egy gyors és egy lassú?

Néhány év óta olyan adatok gyűlnek, amelyek rehabilitálják az eddig figyelmen kívül hagyott agyi sejtek szerepét, éspedig a gliasejtekét. Ezek között is a csillagsejtek (asztrociták) tanúsítják a kommunikációra való fantasztikus készségeket. A csillagsejtek - hasonlóan az idegsejtekhez -, képesek az információ szállítására az agyban, így egyfajta "kommunikációs hálót" alkotnak, kiegészítve az idegsejtek hálózatát. Nekik köszönhetően agyunknak nem egy, hanem két módja is nyílik az információ továbbítására. Olyan ez, mintha két vasúthálózatunk lenne: egy a nagy sebességű közlekedéshez, és egy másik a hajtányokhoz. Idegi úton ugyanis az információk 100 000-szer gyorsabban terjednek, mint az asztrociták útján.

Patkány vurstli

Az Illinois-i Egyetem Beckman-intézetének egy pszichológuscsoportja William Greenough vezetésével a 90-es évek óta tanulmányozza a patkányok csillagsejtjeit. Egy kísérletsorozatban fiatal rágcsálókat három csoportba osztottak. Az első csoport tagjait egyesével helyezték el e ketrecekben. A másodikban a csoport együtt maradt. A harmadik is, de itt a csoportnak sokkal izgalmasabb élet jutott: olyan helyre kerültek, amely nekik szinte vidámparknak tűnhetett, színes, szórakoztató tárgyakkal, különféle lépcsőkkel, csúszdákkal.

Később, a patkányagyak vizsgálatakor azt a meglepő eredményt kapták, hogy a harmadik csoport tagjai agykérgének tömege jóval nagyobb volt, ugyanakkor az idegsejt-sűrűségük kisebb lett: mintha az idegsejteket eltávolították volna a csillagsejtek. Úgy tűnt tehát, hogy az új szituációhoz a csillagsejtek alkalmazkodtak.

Egy másik patkánycsoportot intenzív akrobatikai képzésnek vetettek alá. A csillagsejtek és a szinapszisok (az idegsejt-kapcsolatok) közti érintkezés felülete kb. egyharmadával lett nagyobb, mint a nem akrobatáknál. Ha viszont az akrobaták néhány nap pihenőt kaptak, a csillagsejtek és a szinapszisok közti érintkezési terület lecsökkent. Ezen adatok arra utalnak, hogy a csillagsejtek közreműködése átmeneti: főként a tanulás, az új környezet felfedezése vagy egy ismeretlen feladat időszakában érvényesül.

Agybetegségek más megvilágításban

Azok az ismeretek, amelyeket e csillag alakú agysejtek tanulmányozása ad, nagyszerű és fantasztikus terápiás távlatokat nyithatnak meg. Betegségekről, amelyek mechanizmusa idáig homályban volt, bebizonyosodhat, hogy nagymértékben befolyásolják őket a csillagsejtek hol toxikus, hol jóindulatú hatásai.

Jens Husemann, az Alzheimer-kór specialistája (USA, Columbiai Egyetem) 2003 áprilisában fedezte fel a csillagsejtek kettős szerepét a betegséghez vezető biológiai forgatókönyvben. Egérkísérletek során kiderült, hogy a csillagsejtek képesek elpusztítani azokat az úgynevezett amiloid plakkokat, amelyek az agyban felhalmozódva az idegsejtek elhalásához, ezáltal elbutuláshoz vezetnek. Az érintett zónák e "megtisztítása" lehetővé teszi, hogy a sejtelhalás folyamata lelassuljon, vagy esetleg meg is álljon. Ez a felfedezés nagyon meglepte az orvosi közösséget, hiszen a csillagsejteknek addig csak a plakkok lerakódását kísérő gyulladásos folyamatokban tulajdonítottak szerepet. A gyulladás még egy kicsit fel is gyorsítja az idegsejtek pusztulását, így aztán a csillagsejtek meg is kapták a "bűnbak" szerepét - az új eredmények fényében úgy tűnik, részben igazságtalanul.

Ám miért az agy bizonyos területein jelennek meg a plakkok, és nem másokon? Az erősen érintett zónákból vett agyminták alapján úgy tűnik, hogy az ezeken a helyeken lévő csillagsejtek a többieknél rosszabb "tisztogatók". E tudás birtokában Husemmannék olyan, kettős működésű molekulákat szeretnének kifejleszteni, amelyek meg tudják erősíteni a csillagsejtek tisztogató képességét, miközben a gyulladásos folyamatot is kontrollálják.

Mivel a gyulladásos folyamat számos más, idegsejt-elhalással járó betegségnek is közös tényezője, sejthető, hogy a csillagsejtek ezek gyógyításában is szerephez juthatnak majd. Azaz a csillagsejt-válaszok kontrollja lehetővé teheti például a Parkinson-kór, a Huntington-kór, sőt az ún. amiotrófiás laterálszklerózis (ALS) kedvező befolyásolását is.

Új remény az epilepszia kezelésében

A csillagsejteknek közük lehet az epilepsziás rohamok kialakulásához és terjedéséhez is. Normális körülmények között agyunk serkentő és gátló idegsejtjei milliárdjainak működése egyensúlyban van. Ezen egyensúly felbomlása indítja el az epilepsziás rohamot, azaz egy egész idegsejt-populáció egyidejű elektromos kisülését. Hogyan? Úgy, hogy az idegsejtek túlingerelt állapotba kerülnek, ha masszívan elárasztja őket egy serkentő agyi hírvivő, a glutamát.

A csillagsejtek egyik újonnan felfedezett szerepe, hogy a túl nagy mennyiségben jelenlévő glutamátot visszaveszik. A neurológusok ugyan régóta tudják, hogy epilepsziásoknál abnormális csillagsejtek találhatók, amelyeket "reaktív" csillagsejteknek neveznek. Ezek nagyobbak a normálisnál, mintegy fel vannak fújva, és szokatlan kémiai viselkedést mutathatnak. Ám ezen eshetőség iránt senki sem tanúsított valódi érdeklődést Maiken Nedergaard előtt (New York-i Rochester központ).
Nedergard, hogy a csillagsejtek működését megfigyelhesse, patkányokba olyan idegmérget fecskendezett, amely teljesen blokkolja a szinapszisok aktivitását. Majd 5 ismert módszert alkalmazott epilepsziás rohamok megindítására, éspedig az agyban lévő kalciumion-szint módosítása útján.

Elméletileg a szinaptikus aktivitás hiányának meg kellett volna akadályoznia a krízisek létrejöttét. A kutató nagy meglepetésére azonban az összes kísérleti állatban létrejöttek a rohamok. Az állatok agymintáinak elemzése révén Nedergaard felfedezte, hogy nem az idegsejtek, hanem a "reaktív" csillagsejtek szabadították fel nagy mennyiségben a glutamátot. Tehát ezek egyedül is képesek epilepsziás rohamokat indítani.

Ez a felfedezés komoly reményt jelenthet a betegeknek. Miért? Egyszerűen azért, mert a ma nekik javasolt kezelések csak az idegsejteket célozzák meg, csökkentve a szinapszisok túlzott aktivitását. A páciensek többségénél valóban csökken a rohamok intenzitása és gyakorisága, azonban sokszor mellékhatásoktól szenvednek (aluszékonyság, fáradtság, depresszió stb.). Ugyanakkor a betegek nem elhanyagolható része semmit nem javul. Talán ez utóbbi csoport reményei lehetnek a legnagyobbak. Ha idegsejtjeik elaltatása nem segít, egy olyan molekula, amely csillagsejtjeiket célozza meg, jó eredményt hozhat.

Jakabffy Éva

Szómagyarázat

Gliasejtek: az idegrendszer felépítésében az idegsejteken kívül részt vevő sejtek. Altípusai: az agykamrák belső felszínét bélelő sejtréteg sejtjei, a csillagsejtek (asztrociták), a bekebelező Hortega-féle sejtek és az idegrostok hüvelyét létrehozó Schwann-sejtek.

Amiloid plakkok: protein-aggregátumok, amelyek az agyban felhalmozódva a neuronok elhalását és a demencia (elbutulás) kialakulását okozzák.

Glutamát: az egyik leggyakoribb serkentő hatású ingerületátvivő anyag

ALS (amiotrófiás laterálszklerózis, Lou-Gehrig-kór): izomsorvadással járó gerincvelő-meszesedés

Szinapszis: az idegsejt kapcsolódása más sejttel, amely lehetővé teszi az ingerületi állapot átadását