Tudod, a múltkor nagyon meglepődtem – mesélte nemrégiben séta közben egy antikvárius, aki matematikusként kezdte a pályáját, és még mindig lelkesedik, ha megoldandó feladatba botlik. – Társaságban, vacsora közben kaptuk a problémát az ország egyik vezető matematikusával, én rögtön elkezdtem hangosan elemezni, közben biztos voltam benne, hogy messze előttem jár, de hirtelen megállított: „Ne haragudj, te sokkal gyorsabb vagy, én még igazában fel sem fogtam, miről van szó!" Akkor tudatosult bennem igazán, hogy a tudás mélységei és a gyors felfogóképesség nem feltétlenül tartoznak össze: semmit sem tudok hozzá képest, és hiába mondom meg az eredményt egy perc múlva, ha holnaputánra ő a feladat olyan dimenzióival áll majd elő, amiket sosem fogok megérteni.

Lovász László azonban más eset. A Magyar Televízió 1962-ben rendezett Ki miben tudós? címmel egy tudományos vetélkedőt, amelyen biológiából, földrajzból, történelemből, fizikából mérték össze tudásukat ifjú versenyzők. Két évvel később már a matematika is szerepelt a „tárgyak" között, és az 1966-os, második matematikaversenyt a Fazekas Mihály Gimnázium negyedikes diákjaként Lovász László nyerte meg.

Lovász László 1966-ban, a Ki miben tudós tévés vetélkedőn

Ott aztán okosnak és gyorsnak is kellett lenni, de ez nem jelenthetett problémát neki. Az addig lánygimnáziumként működő Fazekasban 1962 augusztusában Rábai Imre tanár úr hozta létre az ország első matematika tagozatos osztályát. Néhány éve a Népszabadságban mesélte el, hogy talán egy hetet adtak neki, hogy összeszervezze a diákokat. De egy matematikuson nem könnyű kifogni: egyszerűen elővette az előző évi Arany Dániel matematikaverseny legjobbjainak listáját, és rábeszélte a szülőket, hogy írassák át a gyerekeket a Fazekasba. 

Pelikán József

Na, mit gondolnak, hol tanultak azok a diákok, akik 1964-ben, 1965-ben és 1966-ban megnyerték a matematikai diákolimpiát? Abba az osztályba járt például Pelikán József, aki két évvel Lovász előtt nyerte a Ki miben tudós?-t – máig ő készíti fel a versenyzőket az olimpiára –, Pósa Lajos, akiről a Pósa-, Laczkovich Miklós, akiről a Laczkovich-tétel van elnevezve. Ott találta meg Lovász László élete párját,Vesztergombi Katalint, aki maga is neves matematikus lett. Tartott nekik órát Hajnal András akadémikus, Révész Pál egyetemi tanár, és ha itthon járt, Erdős Pál is beugrott hozzájuk egy kis eszmecserére. (Hajnal, Révész, Vesztergombi, Pósa és Lovász úgynevezett Erdős-száma: 1, azaz a nagyvilág azon 511 tudósa közé tartoznak, aki írt közös cikket az 1996-ban elhunyt, világutazó matematikussal. Lovász László nevét hétszer nyomtatták Erdősé mellé.)

Jobbról: Laczkovich Miklós, Pósa Lajos, előtérben Lippner György (ballagási fotó)

Képzeljék el, ahogy ezek a lányok és fiúk inspirálják egymást, versenyeznek az órán és mindenféle országos pályázatokon, gondolják el, hogy miről beszélgetnek egymás közt az iskolai folyosón. Aztán meg azt, hogy bemegy az órájukra a központi tanfelügyelő...

Lovász Lászlóról 1971-ben már mindenki tudta, hogy nagyon sokra viszi. Tanszékvezető egyetemi tanár lett Szegeden és Budapesten, majd professzor a Yale-en és a Princetonon. Alapított (Erdőssel és Babai Lászlóval) és szerkeszt 32 éve nemzetközi rangú matematikai folyóiratot (Combinatorica), 1999-ben pedig megkapta a Wolf-díjat, amit tudományága Nobeleként tartanak számon. Van a kombinatorikának egy Lovász local lemma (Lovász-féle lokális lemma) nevű tétele, van Lovász-féle algoritmus is, számos bizonyítás fűződik a nevéhez.

1979-ben (31 évesen) lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben rendes tagja. Tavaly május óta ő vezeti az MTA-t. Kétség sem férhetett hozzá, hogy érdemest választottak elnöknek, meglátjuk, irányítása alatt mire megy a nagy múltú intézmény.

Kelen Károly

forrás: mta.hu