Selye János (1907 – 1982) 1936-ban, a Nature-ben megjelent cikkében ismertette meg a tudományos világot egy új jelenséggel, amelyet később stressznek nevezett el. A stressz eredeti angol jelentése feszültség, idegfeszültség. A stressz-elmélet, mint annyi más tudományos felfedezés, nem volt előzmények nélkül való. Már az ókori Hippokrátész is tanulmányozta a pátosz és a pónosz kérdését, és arra a megállapításra jutott, hogy a betegség nemcsak szenvedést (pátoszt) jelent, hanem ugyanakkor erőkifejtést (pónoszt) is annak érdekében, hogy a test visszaállítsa épségét.

Később John Hunter (1728 – 1793) ezt úgy fogalmazta meg, hogy a sérülés maga igyekszik meggyógyítani önmagát. Claude Bernard (1813 – 1878), a kutatómedicina egyik úttörője abban látta az élőlények egyik fontos tulajdonságát, hogy külső behatások ellenére is fenn tudják tartani belső miliőjük állandóságát. Walter Bradford Cannon (1871 – 1945) bevezette a homeosztázis kifejezést, mely az élőlények egyensúlyfenntartó képességét jelöli.

Kutatásai megérlelték Selye Jánosban a gondolatot, hogy a szervezet a külső környezet minden kihívására ugyanazzal a tünetegyüttessel válaszol. Ezt a jelenséget generális adaptációs szindrómának (GAS) nevezte el. A GAS térben és időben megvalósuló folyamat. Térben a mellékvese, a timikolimfatikus rendszer és a bélrendszer háromszögében zajlik. Időben a szindróma három fázisa: alarm-reakció, rezisztencia, kimerülés állapota. 

Selye János osztrák-magyar származású kanadai belgyógyász, vegyész volt, aki Komáromban nőtt fel, Prágában doktorált. 1929-1932 között a prágai egyetemen, majd a kanadai McGill Egyetemen dolgozott. 1945-től 1976-ig Montrealban folytatta kutatómunkáját, miközben az amerikai hadsereg általános sebészeti tanácsadójaként működött. Az Életünk és a stressz című, népszerű könyve 1964-ben jelent meg magyarul. Gyakran megfordult nálunk, szívesen tartott előadásokat és szerepelt különböző televíziós műsorokban is.

Selye kutatásait nagy apparátussal végezte. Iskolateremtő, tudományszervező nagysága abban is kiteljesedett, hogy a világ minden tájáról érkeztek hozzá kutatók, és a világ minden táján létesültek stresszkutatásra szakosodott kutatóintézetek. Emberként, kutatóként, iskolateremtőként, előadóként is mély benyomást tett a tudományos világra. 

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kiállítása arra törekszik, hogy a stressz jelenségét tudományos, ugyanakkor a laikusok számára is érthető módon járja körül. Kitér a stressz meghatározásának előzményeire, Selye János felfedezésére, érzékletesen bemutatja azokat a szerveket, hormonokat, melyek részt vesznek a stresszreakcióban. A kiállítás így vizuálisan is érzékelhetővé teszi a stresszt, miközben Selye János különleges személyisége, tudományos és filozofikus szemléletmódja, iskolateremtő nagysága is kibontakozik a látogatók előtt. 

Helyszín: 1013 Budapest, Apród utca 1-3.