A mezei juhar (2014) után idén a kocsányos tölgyet választották meg az év fájának a szakmai közönség szavazatai alapján - közölte az Országos Erdészeti Egyesület. A versenyen a kocsányos tölgy 1694, a jegenyenyár 741, a virágos kőris 673 voksot kapott.

A kocsányos tölgy a mitológiában az égi istenek szent fája volt, mert a rituális szertartásaikat ennek a fának a tekintélyes méretű példányai alatt tartották. A quercus robur latin nevet Carl Linné (1707–1778) svéd természettudós adta neki 1753-ban, mivel a robur szilárdságot, erőt, keménységet jelent.

A Kárpát-medencében élő hét tölgyfaj egyike; a medencében a közepesen hűvös és csapadékosabb részeken él:

• a hegyvidéken 400–800 m között;
• az Alföldön:
  • galériaerdőkben,
  • azokon az öntés- és homokterületeken, ahol a talajvíz szintje magas,
  • a Délnyugat-Dunántúltól dél felé.

A kocsányos tölgy törzse nyúlánk, egyenes, hengeres. Ágrendszere feltörekvő, vastag ágai messze szétterülnek. A fiatal fák kérge még sima, később finom barázdák jelennek meg rajta, és ezek mély repedésekké fejlődnek, miközben színe középszürkéről sötétszürkére vált.

Levelei elliptikusak vagy visszás tojásdadok, 8-15 cm hosszúak, rövid nyelűek. Rügy- és levélállása jellegzetes: a hajtástengelyen két fordulat megtétele után jutunk el az egymással fedésben lévő rügyekhez és levelekhez, miközben 5 rügyet, illetve levelet érintettünk. Ez legjobban a magról kikelt egyéves egyedeknél, az úgynevezett magoncoknál szembetűnő. Ezeket felülről nézve úgy látjuk az öt levelüket, hogy azok szabályos csillagot formálnak. Ezt nevezik erdészcsillagnak, ami a hazai erdészek jelképe. 

Sárgászöld porzós virágzata csüngő, 2–4 cm hosszú. A porzós virágok kettősbogas barkavirágzatba rendeződnek. Apró, termős virágai közös, hosszú nyélen 4-6-osával ülnek. Lombfakadással egy időben, április második felében (későn fakadó változat) vagy lombfakadás után, június első felében (korán fakadó változat) virágzik.

A virágzat tövén csészeszerűen ülő kupacs csak egy termést tart. A kupacspikkelyek széle összenőtt, a csúcsuk szabad, sima. Alsó állású magházból kialakult makk terméseinek csúcsán az elszáradt virágtakaró három apró fogként később is jól felfedezhető. A pikkelyes, csészeszerű kupacsban fejlődő makkok hosszú nyél végén nőnek. Ez a nyél a kocsány; erről kapta a nevét a faj. A lehullott makk számos állat csemegéje, sok erdőlakó gerinces faj fő késő őszi tápláléka, ezért csak kevés jut el a tavaszi csírázásig.

A fa őszi lombszíne sárga (korán fakadó változat) vagy nem színesedik, csak télen megbarnul (későn fakadó változat).

A síkvidékekre jellemző fafaj akár 40 méter magasra megnő, de ismertek voltak olyan példányai is, amelyek magassága megközelítette az 50 métert. Törzsátmérője tekintélyes, a svédországi Kvill községben található Rumskullaeken névre keresztelt egyede 14,75 méter törzskerületű.

Hosszú életű, lassan növő fa. A legidősebb példányt - amely Dániában található - 1500-2000 évesre becsülik. Az Európában élő tölgyfajok közül a legnagyobb areával rendelkezik: teljes mértékben meghódította Nagy-Britanniát, elérte a Skandináv-félsziget déli részét, keleten egészen az Urálig hatolt. Dél-Európa legdélibb területein és a magashegységek magasabb régióiban már nem található meg.

Az évszázadokkal korábbi erdőirtások, folyószabályozások és lecsapolások, a síkvidéki termőhelyek megváltoztatása a kocsányos tölgy állományainak fogyását okozta, ezért már alig találni évszázados matuzsálemeket, roppant méretű óriásokat e fafajból.

Magyarországon a nagyméretű példányok már igen megfogyatkoztak. Simonkai Lajos botanikus 1871-ben a Szabolcs megyei Halász (ma Nagyhalász) községben 30 méter magas, 14 méter törzskerületű kocsányos tölgyről számolt be. A Vas megyei Zsennye határában álló, közelmúltban elpusztult fa törzskerülete 10,2 méter volt.

A hédervári Árpád-fát tartják a legidősebb hazai egyednek, életkorát a szakemberek 700 évre teszik, a nép ezerévesnek mondja. A legenda szerint a fa törzsén található nyomokat Árpád fejedelem kötőféke hagyta, amikor seregével itt pihent meg és ült hadi tanácsot Pozsony ellen készülve. Erdő soha nem vette körbe, erre az alacsonyan kinövő alsó ágai utalnak. Majdnem elpusztult, de egyik ágát sikerült megmenteni, és máig zöldell.

A kocsányos tölgy egyike a legkülönfélébb módon hasznosított fafajainknak. Kemény, szívós fája a hajóépítésnek és a kádáriparnak volt fontos nyersanyaga, de hidak, zsilipek építésénél, lakóházak és kocsik, valamint asztalosipari termékek, vasúti talpfák készítésénél is főként ezt a faanyagot alkalmazták. Makkja évszázadokon keresztül fontos takarmány volt.