2014. máj 15.

Szentendrétől Oxfordig - Interjú Somogyi Péter agykutatóval

írta: Janguli
Szentendrétől Oxfordig - Interjú Somogyi Péter agykutatóval

Magyar Tudomány (részlet)

 Mi volt az a döntő mozzanat az életében, ami a kutatói pályára vitte?

Somogyi Péter: Szentendrén, Duna menti, nagykertes házban nőttem fel; szüleimmel zöldséget és virágot termeltünk, piacra. Paradicsomi környezetben tanultam meg velük dolgozni, kecskék, disznók, baromfik között, lepkékkel, madarakkal, vadvirágokkal körülvéve. Vagy ezért, vagy génjeim miatt, vagy ami a legvalószínűbb, a kettő kölcsönhatásaként szenvedélyesen szerettem az állatokat. Figyeltem, gyűjtöttem, rajzoltam őket; amit csak tudtam, elolvastam az élővilágról, és mindig is biológus akartam lenni. Főleg a madarak érdekeltek; a téli etetőn és magam készítette mesterséges fészkelő odúkban figyeltem őket. Ez egyben menekvés is volt a küzdelmes földművelő életből, melyből az együttműködés, a közös sors vállalása, az eltökéltség és kitartás, valamint folytonosan a legjobb minőségre való törekvés és a befejezett munka örömének élményei maradtak meg bennem.

Duna anzix 31. Szentendre

 

Volt-e mestere?

S.P.: Biológusnak készülve már iskolásként mestert kerestem. Először Urbán Sándor tahi biológiatanár mellett, majd gimnazistaként Schmidt Egonnal dolgoztam a Madártani Intézetben, aki társszerzőként is szerepeltetett első tudományos közleményemen. Az Állattani Szakosztály ülésein Balogh János expedícióiról hallva álmodoztam a zoológuspályáról. Az egyetemen (ELTE) végül is a sejtbiológiában találtam szakmai és emberi mesteremre Benedeczky István személyében a SOTE Kórbonctani Intézetében. A mellékvese elektronmikroszkópos szerkezetének vizsgálatától a szimpatikus idegrendszer biokémiája és farmakológiája felé vitt az út, melyen A. David Smith oxfordi tanár vezetett. Őt Benedeczky professzor révén, ötödéves hallgatóként ismertem meg egyéves oxfordi tanulmányutam alatt.

 

 

 

 

 

 

Oxfordi Egyetem Anatómiai Neurofarmakológia Intézet

Forrás: http://www.mrc.ox.ac.uk/

Visszatérve Magyarországra a SOTE Anatómiai Intézetében Hámori József és Szentágothai János vezetése mellett a központi idegrendszert vizsgáltam. Szentágothai munkáinak hatására választottam az agykéreg szerkezetének megismerését életem céljául. E területen értem el az eredeti megfigyelés és tudományos belelátás egyedülálló élményét és örömét, ami ma is éltet, és feledteti velem a kutatói pályát gyakran kísérő nehézségeket és csalódásokat. Az agykérgi ideghálózat több tucat sejtfajtájának tér- és időbeli munkamegosztását próbálom megérteni, azonosítva a sejteket és azokat a molekulákat, melyek a köztük levő kölcsönhatásokat közvetítik. Bár nem lettem zoológus, azt hiszem, hogy az ideghálózat-kutatás nagyon hasonlít az élőlények társulásainak vizsgálatához. A különféle agyterületeknek a társulások, az idegsejttípusoknak a fajok, s a sejtek közötti kapcsolatoknak a táplálékláncok és energiaáramlás feleltethetők meg. Felfedezésként elismert megfigyeléseim a neurobiológiából származnak, de tisztában vagyok vele, hogy a tudományos megismerés egy általános folyamat, amelynek soha nincs beteljesedése; nincs végső megértés.

Mint Konrád Lorenz etológus mondta: "A tudományos igazság az a legjobb munkahipotézis, mely mutatja az utat a következő még jobb felé."

 ____university-of-oxford.jpg

 University of Oxford

forrás: http://www.mladiinfo.com/

Szólj hozzá