2016. sze 16.

Mindenki irracionális?

írta: Janguli
Mindenki irracionális?

A tudományban való kételkedés lassan popkulturális mémmé válik, ami akár szervezett és gyűlölködő ellenállás formájában is megmutatkozhat. Ennek egyik gyökere, hogy a tudományokból leszűrhető világkép valójában idegen tőlünk. Evolúciónk olyan agyat hozott létre, amely alapértelmezésben anti-evolucionista, és a teremtésből eredezteti magát. Amikor pedig gondolkodik, előszeretettel állítja, hogy nem ő, vagyis nem az agy teszi ezt: hogyan is hozhatná létre ő, pusztán idegi aktivitásaival, ezt a különleges, annyira nem anyaginak tűnő világot, amely gondolatainké?

hit_es_tudomany.jpg

Hitre huzalozva

Az emberi agy a világon szinte mindenütt megalkotta a maga teremtéstörténetét, Istenét vagy isteneit, segítő és ártó szellemeit. Miért lett az emberiség ilyen egyetemesen hívő? Talán az előszeretettel fogyasztott tudatmódosító szerek tették? Nem biztos; de hogy hozzátettek a hitre való hajlandósághoz, az igen valószínű. Maga a hajlandóság azonban veleszületettnek tűnik. A kisgyerekek könnyedén létrehozzák elméjükben nem látható lények képzetét. Sőt, életük olyan kiemelkedő pontjai, mint az ünnepek, sokszor ilyen lényekhez kötődnek. De mit jelent az, hogy nem látható? Olyan, mint a láthatóak, csak messze tőlünk él, és ha eljön hozzánk, lopakodva teszi, hogy észre ne vegyük? Vagy nincs is fizikai valója, pusztán lélek, aki egyszerre sok helyen ott lehet?

Gyermekként talán nem sokat törődtünk azzal, hogy a Mikulás mennyiben tartozik a testi vagy a szellemi létezők világához. Egyáltalán elkülönítettük a kettőt? Kutatások szerint igen, sőt korábban, mint hinnénk.

hit_es_tudomany_mikulas.jpgPaul Bloom kognitív pszichológus (Yale Egyetem) és kutatótársai szerint már egy öt hónapos csecsemő agya is másként kezeli a tudattal, legalábbis szándékkal rendelkező lényeket, mint az élettelen tárgyakat. Ha egy doboz magától elindul, a kisbabák igencsak meglepődnek; ha egy ember indul el, akkor nem.

A gyermeki agy nemcsak hogy felismeri a lelkes lényeket; arra is hajlamos, hogy maga alkosson ilyeneket. Négy éves korra például a gyermekek fele talál ki magának képzeletbeli játszótársat. Justin Barrett antropológus, pszichológus (Oxfordi Egyetem) úgy véli, ez a képesség evolúciósan alakulhatott ki, s valójában a jelen nem lévő embertársak, főként az ellenség terveinek kifürkészésére szolgál. Komoly előny, ha nincs szükségünk a test ottlétére, hogy annak elméjéről gondolkodjunk!

Így hát külön is választjuk a kettőt. Ez a naiv dualizmus is hajlamosítja agyunkat a természetfelettibe vetett hitre. És szintén igen korán kimutatható. Jesse Bering pszichológus, író (Queen Egyetem, Belfast) óvodás gyerekeknek adott elő egy állat-showt. Ennek során az alligátor megette az egeret. A kutatók az elfogyasztott egér fizikai létezéséről tudakozódtak a gyerekeknél: Lehet-e még beteg az egér? Szüksége van-e ételre és italra? A gyerekek nemmel feleltek. De amikor a lélekre kérdeztek rá: Gondolkodik-e az egér? – igenlő választ adtak.

Az emberi agy alapbeállítása tehát egy olyan életformában való hit, amely független a testtől. Bármit is tanuljunk később, ez a hit soha nem hagy el egészen. Így egyszer csak felbukkanhatnak bennünk az elhunytak szellemei, az angyalok vagy Isten, állítja Pascal Boyer francia antropológus (Washington Egyetem, St. Louis, Missouri). És e lények elméje igen hasonlóan működik, mint az embereké. Amiből a szakértő arra következtet: ugyanazon agyi rendszerből erednek, mint amely lehetővé teszi, hogy jelen nem lévő, vagy nem létező emberekre gondoljunk.

A világ - célok szemüvegén át

Mindez azonban még nem elegendő a vallás létrejöttéhez. Ahhoz elménk egy további alapvető jellegzetessége is szükséges: túlfejlett érzékünk az okok és célok iránt. Ez az, ami miatt ott is tervet és célt látunk, ahol nincs ilyen.

A biológiai agy nem hozhatta létre az élet értelmén lamentáló elmét – állítja egy neves agykutatónk. Bármi is hozza létre, az elme valóban mindenütt értelmet keres. Sőt, előbb inkább talál. Jóval az értelemkeresés életkora előtt, 7-8 évesen a legtöbb gyerek bárminek a létére talál magyarázatot. A vallás kognitív gyökereit vizsgáló Deborah Kelemen gyerekpszichológust (Bostoni Egyetem) meglepte fiatal alanyainak jellegzetes természetfilozófiája. Ha például azt kérdezte tőlük, miért léteznek a madarak, többségük úgy vélekedett, azért, hogy szépen daloljanak. A folyók pedig arra lettek teremtve, hogy legyen min csónakázni. De a hegyek, felhők, sőt az éles sziklák léte sem cél nélkül való. A gyerekeket nemigen lehetett eltéríteni álláspontjuktól.

E korai gondolkodásmód maradványai felnőtteknél is fellelhetők. Az olyan bevett fordulatok, mint hogy semmi sem történik ok nélkül, vagy hogy ennek így kellett lennie, teleologikus hozzáállást tükröznek. A τέλος (telos) görög szó azt jelenti: vég, cél. Teleológia az a hiedelem, hogy az élettelen és élő világnak, az egyes dolgoknak és lényeknek a létesülése nem véletlenül, hanem valamely célból történik. Lehet továbbá az a hit is, hogy az evolúciót mindvégig egy cél irányítja; ilyen cél lehet például egy olyan faj létrejötte, amelynek egyedei immár hasonmásai teremtőjüknek. Ha egy létező különösen összetett, mint az emberi agy, a tervezői szándék máris valószínűbbnek tűnik. Néhány dolog valóban megtervezett: ilyen az óra, a számítógép, vagy a tudományos kísérletek. S a világ többi része? Annak tervezettségére nincs értékelhető bizonyíték.

hit_es_tudomany_ora_agy.jpg
Arra viszont van, hogy felnőttként is sokan teleologikusan gondolkodnak. Deborah Kelemen egy másik kísérletében a Bostoni Egyetem hallgatóit tesztelte. Igaznak tartanak-e olyan állításokat, mint hogy a moha azért alakul ki a sziklák körül, hogy megállítsa a talajeróziót; vagy a Nap azért fénylik, hogy a növények képesek legyenek a fotoszintézisre? A résztvevők az esetek 52 százalékában azt mondták, igen. Ha pedig minden állításra csak 3,2 másodpercük volt, a hibaszázalék 61-re nőtt. Ez arra utal, hogy ha nincs időnk a magunk korrigálására, természetes módon azt feltételezzük: a dolgokat valamely különleges feladatra hozták létre.

A hallgatók tehát még nem ismerték fel, hogy a teleológiai magyarázatok a tudományban elfogadhatatlanok. De mi a helyzet a tudósokkal? Kelemen kémikusokat, fizikusokat és geológusokat tesztelt olyan vezető egyetemekről, mint a MIT, a Brown és a Harvard. Az állítások hasonlóak voltak, például: a fák oxigént termelnek, hogy az állatok lélegezhessenek. Időnyomás nélkül a tudósok 15 százalékban ültek fel a magyarázatnak, időnyomással ez csaknem a kétszeresére, 29 százalékra nőtt. Hajlottak hát a teleológiára, ha nem is annyira, mint a hallgatók. Sok év a természettudomány közegében lassan felülírhatja a veleszületett gondolkodási reflexeket – vélhetjük. Csakhogy a humán tudomány éppilyen jó: ugyanazon egyetemek bölcsész tudósai hasonlóan teljesítettek, mint reál kollégáik.hit_es_tudomany_dns.jpg

Ahogy tudományosan műveltekké válunk, elnyomjuk naiv hiedelmeinket, de teljesen soha nem tudjuk eltüntetni őket: ott leselkednek agyunkban. Ezért kell idő ahhoz, hogy felismerjük a teleológiai állítások hamisságát. Máskor az igazságot azonosítjuk lassan, éspedig azért, mert ellentmond érzékeink benyomásainak.

Sok tudományos tétel ilyen: például hogy az ember tengeri élőlényektől származik, vagy hogy a Föld kering a Nap körül. Mások jobban megfelelnek annak, amit látunk: a Hold kering a Föld körül, illetve az ember fán lakó lényektől származik. Andrew Shtulman kognitív fejlődéspszichológus (Occidental College, Los Angeles) természettudományos szakok hallgatóit kérte arra, döntsék el, a fenti kijelentések igazak-e vagy sem. Ezzel persze nem fogott ki a hallgatókon. De a Nap-Föld, vízi élőlény-ember típusú állítások megnövelték a döntési időt, ami arra utal, hogy az agynak ilyenkor le kell gyűrnie saját, érzékelésen alapuló előítéleteit.

Hívő tudósok


Hisznek a természetfelettiben, de szenvedélyük a természet, ennek kutatása tölti ki gyakran összes éber órájukat. Hitük általában nem szivárog bele abba, ahogyan a tudományt művelik, és mindaz, amit tudnak, nem sérti hitüket. Talán nem is érinti. Tudásuk kizárólag az anyagi világra vonatkozik, hitük lényegében a nem anyagi világra. Ilyen egyszerű? Az lenne, ha a két világ valóban nem találkozna. Ha a hit tanai és szent könyvei semmit nem mondanának a természetről. Ha a bennük leírtak nem lennének többek mitológiánál. Vagyis olyan történeteknél, amelyek nem valósak? Inkább: amelyek valóságával nem kell foglalkoznunk. Akkor azt mondanánk, mindegy, megtörtént-e a például az almalopás, mert a lényeg, hogy mindannyian bűnösnek születünk. Az sem gond, hogy a teremtés nem hat nap alatt jutott el az emberig, hanem évmilliárdos fejlődés után: mindenképpen mi voltunk a cél. Ennyi idő kellett az olyan lények megjelenéséig, akikbe az időtlen lélek belelehelhető. Képtelenül hangzik? Az sem baj, mivel a hit mindenek előtt átélés. Egy magasabb jelenlét megtapasztalása. Amely olyan elsöprő, hogy nem enged teret a kétségnek.

hit_es_tudomany_adam_eva_almalopas.jpg

Léteznek azonban kivételek, olyan tudósok, akik nem képesek agyuk külön rekeszeiben tárolni tudományukat és hitüket. A kettő közt átfedés jön létre, mert egyaránt igényt tartanak a fizikai világ magyarázatára, vagy arra is. Richard Dawkins etológus, evolúcióbiológus, író (New College, Oxford), Az önző gén világhírű szerzője egy fundamentalista keresztény tudós esetét mondja el:

richard-dawkins-007_1.jpgRichard Dawkins

Kurt Wise amerikai geológus, a Bryan College Eredetkutatási Központjának igazgatója (Dayton, Tennessee) beteljesíthette volna gyermekkori vágyát, s lehetett volna a geológia professzora egy igazi egyetemen, amelynek az a mottója: „Gondolkozz kritikusan!”. E helyett a Bryan College weboldalán szereplő jelszó ezt hirdeti: „Gondolkozz kritikusan és bibliailag!”. Korábban Wise fokozatot szerzett a University of Chicagón, sőt két további magasabb fokozatot is, nem kisebb helyen, mint a Harvardon, és nem kisebb tudósnál, mint Stephen Jay Gould. Az ígéretes ifjú tudós a legjobb úton járt ahhoz, hogy egy kiváló egyetemen taníthasson és kutathasson.

hit_es_tudomany_kurt_p_wise.jpgKurt P. Wise

És ahogy Dawkins írja, ekkor következett be a tragédia. Nem kívülről jött, hanem belülről, saját lelkéből, amelyet végzetesen meggyengített és tönkre is tett fundamentalista vallásos neveltetése, elhitetve vele, hogy a Föld, chicagói és harvardi tanulmányainak tárgya, nem egészen tízezer éves. Túlságosan intelligens volt ahhoz, hogy át tudjon siklani vallás és tudomány éles szembenállása felett, s egyre jobban nyugtalanította ez a konfliktus. Egyszer csak, nem bírva tovább a feszültséget, egy ollóval végérvényesen megoldotta a kérdést. Fogott egy Bibliát, végigment rajta, és szó szerint kivágta belőle mindazokat a részeket, amelyeket meg kellett volna tagadnia, ha tudományos világnézete lenne a helyes. E kíméletlenül tisztességes és fáradságos művelet végeztével olyan kevés maradt a Bibliából, hogy

„akármennyire igyekeztem, noha a Szentírás lapjain a margók végig érintetlenek maradtak, képtelen voltam felemelni a Bibliát anélkül, hogy szét ne esett volna. Döntenem kellett tehát az evolúció és a Szentírás között. Vagy a Szentírás igaz és az evolúció téves, vagy az evolúció igaz és a Bibliától kell megszabadulnom. Ott, azon az éjszakán fogadtam el Isten Igéjét, és vetettem el mindent, ami annak valaha ellentmondhat, így az evolúciót is. Egyúttal, nagy fájdalmamra minden tudományos álmomat és reményeimet is tűzre vetettem.”

Wise felszínre hozza azt, ami a fundamentalisták fejében általában titokban játszódik le, amikor hitüknek ellentmondó tudományos bizonyítékokkal találkoznak:

„Noha léteznek tudományos érvek is a fiatal föld feltevésének elfogadására, én mint kreacionista, azért hiszek benne, mert így értelmezem a Szentírást. Amint évekkel ezelőtt, még egyetemista koromban bevallottam tanáraimnak: ha a világ összes bizonyítéka a kreacionizmus ellen fordul, én leszek az első, aki ezt elismeri, de mégis kreacionista maradok, mert az Úr Igéje ezt sugallja.”

Világi nézetek

A fundamentalista hit kizárja a tudományt. De vajon az a tudományosság, amely a hitet mint olyat zárja ki, sőt harcol ellene, nem maga is fundamentalizmus-e? Ez a kérdés merül fel sokakban Dawkins ateizmusa kapcsán. Amit Az isteni téveszme lapjain meg is válaszol. Szerinte a döntő különbség, hogy míg a hit olyasmire irányul, ami bizonyíthatatlan, addig a tudomány bizonyítékokon alapul. És az ateizmus? Annak cáfolatán, ami cáfolhatatlan? Akkor az is egyfajta hit. Pláne, hogy meg is lehet térni rá, ahogy ez egy halántéklebenyi epilepsziás esetéből kiderül.

A jobb halántéklebeny a vallási élmények szempontjából kitüntetett agyterület. Ha elektromágnesesen ingerlik, sokaknál kiváltja egy láthatatlan lény jelenlétének érzését. A jobb halántéklebenyi epilepsziások körében pedig az átlagosnál gyakoribb a vallási megtérés, a mély vallásosság, a jelenések és kinyilatkoztatások. Előfordul, hogy a roham során nem hívők is átélnek vallási élményeket. Oliver Sacks, a neurológia professzora, író (New York Egyetem) egy régebbi tanulmányra hivatkozva mesél arról a buszkalauzról, aki munkája közben eksztatikus rohamot élt át:

"Hirtelen megrohanta az üdvözítő boldogság érzése. Szó szerint úgy érezte, a mennyországban van. Miközben pontosan beszedte a jegyek árát, az utasoknak arról beszélt, milyen boldog, hogy a mennyben lehet. A túlfűtött, magasztos állapotot, amely két napig tartott, isteni és angyali hangok kísérték. Később felidézte élményeit és hitt abban, hogy valóságosak voltak. Majd három évvel később három egymást követő napon három rohama is volt, eközben ismét felajzott, mámoros állapotba került. Azt állította: kitisztult az elméje. Az epizód után már nem hitt a mennyországban, a pokolban és a halál utáni életben. A második „megtérés” az ateizmus irányába éppolyan izgalommal töltötte el, mint az első, vallásos megtérése."

Norman Geschwind híres amerikai neurológus (Bostoni Városi Kórház) is megjegyzi egy tanulmányában, hogy a halántéklebenyi epilepsziásoknak több vallásos megtérésük is lehet. Egyik saját betege, egy fiatal lány a cikk írásakor már az ötödik vallásnál tartott.

Mit tesz az emberrel a „megtérés”, akár vallásra, akár az ateizmusra? Valószínű, hogy az agy fokozottan kezdi szűrni a bejövő információkat, immár a világnézet alapján. Szélsőséges esetben az illetőnek már mindenről a világnézete jut eszébe. Geschwind szerint gyakori a grafománia, vagyis kényszeres írás is, amelyet a túlfűtött vallásosság inspirál. Vagy éppen az ateizmus.

Dawkins állítja: ha az ellenoldal felmutatna bizonyítékokat mondjuk az evolúció ellen, ő készségesen megváltoztatná álláspontját. Ha látná a természetfeletti bizonyítékait, akár még szenvedélyes ateizmusát is feladná. A szenvedély azonban világnézeti kérdésekben különösen sebezhetővé teszi az elmét: az a szokásosnál is fogékonyabbá válik az ún. megerősítési torzításra. Vagyis csak azt veszi észre, azt tudja felidézni és annak ad hitelt, ami előzetes elméleteit alátámasztja. Hiába volnának tehát bizonyítékok, ha egyáltalán észlelné őket, kapásból úgy vélné, tévedésen, módszertani hibán, vagy csaláson alapulnak.

Mint ahogy tudósi körökben ez az általános vélemény Rupert Sheldrake növénybiológus, író különös kísérleteiről. A világ 100 legmeghatározóbb gondolkodói között számon tartott szerző a kortárs tudomány korlátait kísérli meg felszámolni. A tőle származó fogalom, a „tudomány téveszméje” Dawkins „isteni téveszméjére” rímel. Melyik az a 10 dogma, amely Sheldrake szerint a tudományt fojtogatja, s amelyek kritikája még egyes tudósokat is gondolkodóba ejt? Bemutatjuk a folytatásban.

rupert-sheldrake12.jpgRupert Sheldrake

Jakabffy Éva

Szólj hozzá

agy ateizmus agykutatás megerősítési torzítás jakabffy éva hit és tudás vallási élmény Richard Dawkins Oliver Sacks hit és tudomány Rupert Sheldrake jobb halántéklebeny halántéklebenyi epilepszia megtérés pszichológiája Kurt Wise Deborah Kelemen teleológiai hozzáállás Paul Bloom Pascal Boyer hívő tudósok