Meghallgatható a szférák zenéje a a Csurjumov-Geraszimenko üstökösön
Különös "zenét" rögzített a Rosetta szonda kutatóegysége a Csurjumov-Geraszimenko-üstökös felszínén. Az égitest 40-50 millihertzes tartományban dúdol, a Rossetta-küldetés szakértői az emberi fül számára is hallhatóvá tették.
Váltakozó frekvenciájú mágneses hullámokat bocsát ki az az üstökös, amelyre a Rosetta-űrszonda Philae nevű kutatóegysége szállt le a napokban. Az üstökösből kilövellő por- és gázfelhők a napszéllel is érintkezve plazmát alkotnak az üstökösmag körül – a plazma hatására pedig az égitest gyenge mágneses mezeje is hullámzó skálát mutat.
A Rosetta-küldetés kutatói ezt a hullámzást kezdték vizsgálni, így derült ki, hogy az üstökös szeszélyes dalt dúdol a 40-50 millihertzes tartományban. Ahhoz, hogy a dallam emberi füllel is érzékelhető legyen, a szakértők tízezerszeresére növelték a frekvencia nagyságát. A furcsa dallam meg is hallgatható:
Gáz és napszél írja a zenét
A kutatók szerint a mágneses tér hullámzása annak köszönhető, hogy az üstökösből kitörő gázok semleges részecskéi ionizálódnak az csillagközi űr nagy energiájú részecskéivel ütközve. A belőlük létrejövő plazma ettől elektromos töltést kap, ami befolyásolja az üstökösmag saját mágneses terét is.
|
A Rosetta küldetésének fontos része volt a leszállás az üstökös magjára. Az üstökösök a Naprendszer ősi, keletkezése óta érintetlen (vagy legalábbis alig változott) anyagát hordozzák, így vizsgálatuk közelebb vihet a Naprendszer múltjának felderítéséhez. Üstökösöket már korábban is megközelítettek űreszközökkel, ilyen alapos, másfél éven át tartó vizsgálatra azonban még soha nem került sor. Ugyancsak első ízben fordul majd elő az űrkutatás történetében, hogy leszállóegység ereszkedjék egy üstökös magjára, a helyszínen a fizikai és kémiai viszonyok még részletesebb tanulmányozását téve lehetővé. A leszállást három körülmény nehezítette: a nagyon gyenge gravitációs tér, az égitest szabálytan alakja és az, hogy az üstökös már éledezik, ezért a fokozódó gázkiáramlás könnyen odébb sodorhatta volna a kitárt napelemtáblákkal ehhez kiváló célpontot nyújtó Rosettát. A Philae tömege 100 kg, ebből 21 kg a tíz tudományos műszer. A Philae elkészítését a Német Űrügyökség (DLR) irányította, a munkába osztrák, finn, francia, magyar, ír, olasz és brit kutatók és mérnökök kapcsolódtak be. A Philae kívül-belül alaposan megvizsgálja az üstökös magját, miközben maga a Rosetta további 13 hónapon át, 2015 végéig folytatja az üstökös növekvő (majd jövő augusztus után várhatóan csökkenő) aktivitásának követését. |
A Philae szerelése az ESA ESTEC űrközpontjában. Az előtérben látható aranyszínű tartály 3,3 liter nitrogént tartalmaz, ezt használja az a hajtómű. Forrás: ESA
A Rosetta űrszonda, azon belül pedig elsősorban a Philae leszállóegység elkészítésébe magyar mérnök- és kutatócsoportok is bekapcsolódtak, méghozzá fontos egységekkel. A Philae említett energiaellátó rendszere a Budapesti Műszaki Egyetemen készült. A ROMAP műszer két vezető kutatójának egyike Apáthy István, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont mérnöke. Az MTA EK mérnökei két műszer készítésében vettek részt, az egyik az „egyszerű plazmamonitor”, a másik pedig egy pordetektor, amelyik az üstökösmagból kiáramló, de a felszínre visszahulló porszemcsék mennyiségét méri. Az MTA Wigner Kutatóközpont és az SGF Kft készítette a leszállóegység fedélzeti számítógépét és adatgyűjtőjét (CDMS).
A Philae leszállóegység energiaellátó rendszerét a BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszéken működő Űrkutató Csoport készítette. Forrás: BME
Az MTA Wigner Kutatóközpont és az SGF Kft által a Philaéhez készített fedélzeti számítógépét és adatgyűjtő (CDMS) műszaki példánya. Forrás: Space and Ground Facilities Ltd.
Apáthy István (MTA EK) kísérletvezetőként – Magyarországról egyedül – jelen volt, amikor a végleges leszállóhelyet kiválasztották. Szavazati joga is volt, de ezt nem kellett gyakorolnia, mert miután részletesen megismerték az öt leszállóhely-jelölt mellett és ellen szóló érveket, a szakemberek szavazás nélkül, egyhangúlag, szinte közfelkiáltással döntöttek a „J” helyszín mellett. Tudományos szempontból nagyon izgalmas lett volna a „C” terület is, de műszaki okokból ott sokkal nagyobb lett volna a leszállás kockázata.
A leszállóegységen lévő ROMAP műszer mérőfeje, a kísérletcsomagba tartozó SPM töltöttrészecske-monitor nagyfeszültségű egységét az MTA EK-ban készítették. Forrás: Technische Universität Braunschweig
A cikk forrása: origo tudomány
