2015. jún 06.

Végre láthatjuk, hogyan is fest a Plútó közelről - céljához közeledik a New Horizons űrszonda

írta: Janguli
Végre láthatjuk, hogyan is fest a Plútó közelről - céljához közeledik a New Horizons űrszonda

A Holdunknál kisebb Plútóról nézve a Nap csupán egy fényes csillag

A Plútót Clyde Tombaugh fedezte fel 1930-ban. Az elmúlt több mint hét évtized alatt ha nem is túl sokat, de azért megtudtunk egyet s mást a - görög mitológiai alvilág uráról elkeresztelt - bolygóról. Közepes naptávolsága majdnem 6 milliárd km, és átlagosan 4,7 km-t tesz meg másodpercenként. Ilyen iramban 247,7 földi év alatt végez egy keringést, tehát pályájának alig negyedét futotta be felfedezése óta. Forgási periódusa 6,3 nap.

A felszínen a hőmérséklet minimum -225, maximum -218 Celsius fok. Belseje viszont valószínűleg eléggé meleg ahhoz, hogy egy földalatti réteget folyadék alakban tartson fenn. A Plútó felszíne világos, sötétvörös foltokkal, amelyek nagyrészt nitrogénből állnak, metán- és széndioxid-nyomokkal. Légköre vékony, évszakrendszere bonyolult, valószínűleg előfordulnak szelek, felhők és ködök. 5 holdja közül az egyik, a Charon olyan nagy, hogy eltéríti pályájáról. 

ilyen_lehet_a_panorama_a_pluto_torpebolygo_jeggel_boritott_felszinerol.jpgA Plútóról nézve a Nap csupán egy nagyon fényes csillagnak tűnik (művészi ábrázolás)

A Plútót a Naprendszer kilencedik bolygójaként 1930-ban fedezte fel Clyde Tombaugh (1906-1997) amerikai csillagász. Az égitestet 2006. augusztus 24-én fokozta le a Nemzetközi Csillagászati Unió plutoida törpebolygóvá. A Plútó átmérője kisebb, mint a Holdé, tömege pedig ötszázszor kisebb, mint a Földé.

pluto_fold_hold.jpgA Föld, a Hold (balra felül) és a Plútó méretét szemléltető infografika

A Plútó: az utolsó feltárandó "bolygó"

Néhány héten belül ez a kis fénypont, ez a néhány pixel valóságos hely lesz - lelkesedik Alain Stern, a New Horizons misszió vezetője. 

Több tucat csillagásszal és mérnökkel együtt már vagy 20 éve foglalkoznak ezzel nagyobb zongora méretű szondával, de most az utolsó ellenőrzéseket végzik: tesztelik radardetektorjukat, korrigálják a pályát, az adatfeldolgozási eljárásokat ismétlik. És ízlelgetik az eljövendő pillanatot.

pluto_new_horisons.jpgA New Horisons a Plútó mellett (művészi ábrázolás)

Mert a 2006. januárjában indított New Horizons július 14-én, 4,8 milliárd kilométer és 9,5 év után - ez eddig minden idők leggyorsabb szondája - elhalad majd 12 500 kilométerre a Plútó mellett, miközben felvételeket készít és elemez. A pillanat történelmi! Végre látni fogjuk, milyen is ez a planéta.

Az 1970-es évektől az USA és a Szovjetunió szondái egymás után keresték fel az összes Nap körül keringő bolygót. Csak a Plútó marad feltáratlan. És az, hogy 2006-ban törpebolygóvá nyilvánították, nem vesz el az esemény jelentőségéből. Ha visszaemlékszünk a korábbi missziókra, jobban megérezzük az eljövendő pillanat rendkívüliségét. Meglepetésre várunk. Emlékezzünk: 1974. A Merkúr elmosódó felszíne materializálódik, kárterekkel borított holdszerű felszín alakjában. 1976: a Mars felszínén felbukkannak a völgyek és delták, amelyeket vizek vájtak ki. 1979: a Jupiter pompás örvényei is megjelennek. 1980: a Szaturnusz gyűrűinek finomsága és kiterjedése. 1986: az Uránusz különös köde. 1989-ben egyrészt a Vénusz több ezer vulkánját fedezik fel, másrészt a Neptunusz békés, fehér felhőit kék háttérrel.

E nagy űrbeli felfedezések résztvevői úgy emlékeznek, mintha útjuk tegnap lett volna.

Mintha Cook kapitány hajóján álltam volna az Alaszkai öbölben. Olyan helyekre mentünk, ahová még senki. Felfedezők voltunk - írta egy évvel ezelőtt Tom Spilker a Voyagerrel kapcsolatban.

Mit tartogat nekünk az űr ez alkalommal? Mire hasonlít az új világ? Felszínét jég borítja-e, vagy poros és kopár, esetleg becsapódási kráterekkel van tele? Vagy valójában egy óriás üstökös? Egy szürkés, jégből álló golyó, amely szublimált gázok csóváját húzza maga mögött? 

Vagy egyszerűen olyan táj, amilyet még el sem képzeltünk? Annyiszor tévedtünk már. Meglepetésre számítunk - mondja Alan Stern.

A lényeg, hogy oda kell menni. Csak úgy lehet részletesen tisztázni a bolygómasinériát, rekonstruálni a naprendszer történetét, ha közelről tanulmányozzuk a szilárd bolygók és a holdak geológiáját, az óriás gázosok viharos légkörét és gyűrűit.

A New Horizons-nal a csillagászok megvetik a lábukat a Kuiper-övben, a Neptunuszon túli térségben. A Naprendszer 4,6 milliárd évvel ezelőtti kialakulásának időszakából származó ősanyag a Kuiper-objektumok belsejében közel érintetlen állapotban maradt fenn.

A Plútó ezen ősi tárgyak archetípusa, amelyek a Naprendszer születése óta a legjobban megőrződtek, magyarázza Kathy Olkin, a misszió tagja a Boulder Egyetemen. 

A New Horizons 2006. január 19-én indult 5 milliárd kilométeres útjára; 2014. december elején ébresztették fel, műszereit január közepén aktiválták. A tervek szerint 2015. július 14-én kerül a legkisebb távolságra, 13695 kilométerre a Plútó jeges felületétől. Ez azért számít közelinek, mert a törpebolygó átmérője a 2500 kilométert sem éri el.

Az űrszonda csepegtetve küldi majd képeslapjait 9 hónapon át. Ízleljük a pillanatot. 36 év után a földiek ismét felfedezőkké válnak.  

A Plútó holdjai a Naprendszer hajnalán születtek, amikor a törpebolygó egy hasonló méretű égitesttel ütközött. A Hubble 5 milliárd kilométeres távolságból csupán halovány, vibráló pontokként látja őket, mégis sikerült meghatároznia az 5, eddig ismert hold méretét, színét, keringési és pályajellemzőit. A Plútó legnagyobb holdja a Charon: a két égitest lényegében egymás körül kering. A Hubble úgy találta, hogy a holdak némileg kaotikusan viselkednek: imbolyogva haladnak pályáikon, olykor még át is fordulnak. John Grunsfeld, a NASA tudományos igazgatóságának helyettes vezetője mindezt kaotikus ritmusú kozmikus tánchoz hasonlítja.

Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a Nap felkelhet az addigi nyugaton és lenyugodhat keleten. Ha az Északi-sarkon volna birtokunk, akkor egy napon felfedezhetnénk, hogy a déli póluson vagyunk - érzékeltette a rendszer anomáliáit Mark Showalter, az amerikai SETI Intézet kutatója.

pluto_es_holdjainak_osszehasonlitasa_meret_es_fenyesseg_szerint.jpg A Plútó holdjai

Három hold - a Nix, a Styx és a Hydra - erőteljesen befolyásolják egymás mozgását.

"A Nix lakosai megfigyelhetnék, hogy miközben egy adott periódus alatt a Styx kétszer tűnik fel az égbolton, a Hydra háromszor" - magyarázta Doug Hamilton, a Marylandi Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.

Kozmikus rögbi-labdák

A Hubble adatai szerint egyes holdak alakja sokkal inkább emlékeztet rögbi-labdára, mint szabályos gömbre. Kiderült, hogy míg a Kerberos szénfekete, a többi hold fehéres színű. Korábban azt feltételezték, hogy a becsapódások által kilökődött anyag egyenletesen teríti be a holdakat, így a Kerberos sötét színe óriási meglepetést jelentett a kutatók számára. 

pluto_hold_nix.jpgSzámítógépes modell mutatja, miként bukdácsol kiszámíthatatlanul a rögbilabda-alakú Nix 

A New Horizons második célpontja

Mivel a New Horizons sebessége túl nagy ahhoz, hogy a törpebolygó körüli pályára állhasson, így a "randevú" után továbbáll. A Hubble segítségével 2014-ben sikerült azonosítani egy kisméretű égitestet, amelyet az űrszonda azután kereshet fel, hogy elrepült a Plútó mellett. A megközelítésére 2019-ben kerülhet sor.

Forrás: NASA

Jakabffy Éva

Szólj hozzá

Hold Föld NASA Plútó Charon Hubble űrtávcső New Horizons szonda Plútó holdjai Alain Stern