A Pedagógusnap és az év végi matematika vizsgák alkalmából is érdemes feleleveníteni Dienes Zoltán emlékét, akit a „matematikatanítás varázslójának” is neveznek. A hazai pedagógia történetének egyik nagy alakja, a Dienes módszer alapítója a játékon alapuló matematika tanítás úttörője. A most szerveződő Dienes Társaság az ő szellemiségét szeretné megőrizni, illetve felhívni a gyerekek és felnőttek figyelmét, hogy miképp lehet kiegészíteni, frissíteni, izgalmasabbá tenni az iskolai tantervet.

Sok diáknak akad problémája a matematikával, amely már szinte mumus tantárggyá vált. Az okok mögött az egyéni képességek különbözősége és a tárgy nehézsége is állhat.

Miért mumus a matematika?

Dienes Zoltán, a „matematikatanítás varázslója” a játékosságot helyezte középpontba, és így forradalmasította a matematikatanulást.

Így vélekedett: „Mondjuk ki bátran: a gyerekek többsége sosem jut el odáig, hogy megértse, mit is jelentenek azok a matematikai fogalmak, amelyekről tanul.”

A Londoni Egyetemen pszichológiai tanulmányait végző Dienes szerint a gyermekekre sokkal inkább jellemző a konstruktív gondolkodás, mintsem az analitikus. Szerinte egy alsó tagozatos gyermek sokkal többre képes bizonyos matematikai problémák megoldása terén, mint ahogy azt gondolták és gondolják róluk. Elmélet és gyakorlat egyaránt fűződik a nevéhez: míg sok országban matematika tanterveket rakott össze, illetve a matematika tanulás módszertanával foglalkozott, addig olyan játékokat is létrehozott, amelyek matematikai összefüggéseket segítenek megérteni, ilyen például a híres logikai Dienes készlet vagy a Dienes kockák. 

Szerveződik a Dienes Társaság 

A módszer megőrzése és népszerűsítése érdekében szerveződik a Dienes Társaság, amelyet Dienes Zoltán leszármazottai és barátai hoztak létre. Elsőként az egri Eszterházy Károly Főiskola, illetve a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési Kara állt a kezdeményezés mellé. Rendeztek már Dienes kiállítást, ahol Dienes Zoltán hagyatékát lehetett megtekinteni, és hagyományőrző céllal tartották meg május közepén a Dienes napot is, amely keretében a témához illeszkedő előadások és játékos interaktív bemutató foglalkozások várták a látogatókat. A Társaság a jövőben új eszközökkel kívánja a matematikus szellemiségét megőrizni, módszertanát népszerűsíteni. Ami pedig szintén nem elhanyagolható szempont: a Dienes módszer érdekessé teheti és megszerettetheti a matematikát, így több hazai fiatal jelenhet meg nemzetközi versenyeken is. 

Dienes felvetése – matematikától függetlenül – mindenképpen elgondolkoztató: „Ha elérnénk, hogy a gyerekek a cselekedet örömét többre becsülnék, mint a birtoklásét, ezzel olyan emberek felnevelését segítenénk, akiknek a magatartását nem teljesen a - bármilyen józan értelemben vett - önérdek határozza meg: akiket sokkal jobban érdekelne az, amit csinálnak, mintsem sokat törődnének azzal, hogy a szomszédaiknak jobban megy.”

Egy vizsgálat során azt tapasztalták, hogy a Dienes módszerei alapján tanuló diákok az ismeretlen feladatokat kihívásnak tekintették, míg a kontrollcsoport diákjainak többségét az órán tanultaktól kicsit is eltérő kérdés lebénította. A Dienes osztályok diákjainak társas készségei is kimutathatóan fejlődtek (ami nem csoda, hiszen a Dienes játékok nagy hangsúlyt helyeznek az együttműködésre is). Másrészt igaz, hogy a Dienes játékok új „hatalmi viszonyokat” alakíthatnak ki az osztályban. Sok tanár fél attól, hogy ha többé már nem ő a tudás egyedüli forrása, akkor elveszti a hatalmát, kiengedi a kezéből az irányítást. Klein Sándor pszichológus, a Dienes Társaság egyik alapítója szerint részben ezért nem terjedt el jobban a módszer.

A Dienes módszert az 1960-as, 1970-es években világszerte használták, de a XX. század végére lohadt a lelkesedés „az új matematika” iránt: a megvalósítás hibái miatt elmaradt a várt eredmény. Az elmúlt évtizedben sok helyütt – például Új-Zélandon, az USA Montana államában – újra felismerték a Dienes módszerben rejlő lehetőségeket.

Dienes személye jó példa arra, hogy az egyéniség szerepe nem lebecsülendő. Számtalan helyen járt, hamar és könnyen megtalálta a közös hangot a gyerekekkel, legyen szó Pápua Új-Guineáról, ahol a gyerekek krokodilokká és kengurukká „váltak”, hogy egy összefüggést megértessen velük, vagy Ausztráliáról esetleg éppen Magyarországról. „Trójai faló”-nak hívta saját tanítását, mivel bár elsőre úgy tűnik, a matematika tanulás módszerét szerette volna modernizálni, ami persze igaz is, de célul tűzte ki a gyerekek problémákhoz való közelítési módjának megváltoztatását, logikai képességeik fejlesztését is. Igazi tanáregyéniség volt, aki egész életét a matematika tanításának szentelte, ott, ahol szívesen fogadták. Néha Magyarországon is.

A tömegoktatás korszakában nehéz személyre szabottan eljutni a diákokhoz. A játékos feladatokkal azonban megtaníthatóak egy olyan gondolkodásmódra, amelyet a későbbi tanulmányaik során és más területeken is hasznosíthatnak” - mondja Klein Sándor, aki maga is sok évig dolgozott Dienes Zoltánnal. 

A Dienes hagyaték egyik üzenete, hogy nem csak a matematikát, de bármit lehet máshogy, izgalmasan, játékosan átadni a diákoknak. Igazán nagy hatást azok a tanárok tudnak elérni, akik megpróbálnak a gyerekek fejével is gondolkodni.

Dienes Zoltánnak több mint 30 könyve jelent meg. Ezek közül Magyarországon három: az Építsük fel a matematikát című „alapkönyvének” és a Játék az életem című önéletrajzának nemrég megjelent újabb kiadása, a Dienes professzor játékai című játékgyűjtemény új kiadása a következő hónapokban várható. Egyik legismertebb játéka, a Ki jut a várba? új köntösben nemrég vált elérhetővé a logikai játékokat szerető gyermekek és felnőttek számára.

Forrás: Erdős György, marketing director, PromoTrade kft.