Másfél évszázada készült el a Magyar Tudományos Akadémia Székháza. Az évforduló alkalmából az MTA változatos, az év végéig tartó eseménysorozatot indított. A programokról rendhagyó sajtótájékoztatón tájékoztatta az újságírókat Barnabás Beáta főtitkárhelyettes. A résztvevők szakavatott kísérők kalauzolásával sétát tehettek az épületben, amelyen a tudomány palotájának történetével és a nagyközönség által elzárt részeivel is megismerkedhettek.

„Méltóság, megközelíthetőség, világosság – e három elv szem előtt tartásával, egy azóta is példátlan nemzeti közadakozás eredményeként épült fel a Magyar Tudományos Akadémia Székháza" - mondta el Barnabás Beáta. Az MTA főtitkárhelyettese felhívta rá a figyelmet, hogy az 1865. december 11-én felavatott, impozáns épület központi elhelyezkedésével, nyitott, a fényt jól átengedő tereivel már átadásakor azt sugallta, hogy a tudomány legyen mindenkié. „Ez az MTA mának szóló üzenete is. A kor eszközeinek felhasználásával minél több embernek kell átadnunk és közérthetővé tennünk az akadémiai kutatóhálózatban elért eredményeket" – hangsúlyozta Barnabás Beáta. Erre nemcsak azért van szükség, hogy a valóban értékes tudás révén vissza lehessen szorítani az áltudományok térhódítását, hanem azért is, hogy a fiatalok olyan értékeket és életútmodellt lássanak, amelyek azt bizonyítják: érdemes a tudománnyal foglalkozni.

MTA lépcsőház

A főtitkárhelyettes kiemelte: az MTA egy évvel ezelőtt hivatalba lépett új vezetésének célja, hogy az emlékév alkalmából a kutatói közösség mellett a nagyközönség számára is érdekes, változatos és vonzó programokat nyújtson. A rendezvények sorában a májusi közgyűlés idején megnyitott kamarakiállítás után a következő egy ünnepi koncert lesz június 11-én. Ezen mutatják be Sisa József, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont munkatársa által írt kiadványt, amely színes képek segítségével kalauzolja olvasóit „a magyar tudományosság jelképpé nemesült foglalatában." A Múzeumok Éjszakáján kinyílnak az Akadémia kapui, látogatható lesz a Székház. Szakavatott kísérők kalauzolják majd az érdeklődőket például az Akadémia Művészeti Gyűjteményében, amelynek termei eredetileg az Esterházy-gyűjteménynek adott helyet. A következő hónapokban pedig kiállításokkal, emléküléssel, díszkoncerttel ünnepli az Akadémia Székházának másfél évszázadát. Az ünnepi emlékévet az MTA palotájáról készülő nagymonográfia bemutatója zárja.

MTA Keleti Gyűjtemény

Érdekességek az MTA Székházról

Magyarország első közpénzből (pontosabban közadakozásból) emelt épületének tervezése nem volt konfliktusmentes. Az Akadémia a Párizsban tartózkodó Henszlmann Imre művészettörténészt – úgy is, mint az Akadémia tagját – kérte fel a technikai előkészületek megtételére, vagyis az akadémikusok kikérdezése után annak kidolgozására, hogy a leendő épület helyiségeinek milyen funkciókat kell ellátniuk, hány legyen belőlük, és mekkorák legyenek. Henszlmann tanulmányai alapján egyedül a neogótikus stílust tartotta megfelelőnek egy ilyen fontos épülethez. Rábeszélte a gróf Dessewffy Emil elnök, báró Eötvös József alelnök és gróf Károlyi György alkotta akadémiai Építési Bizottmányt, hogy meghívásos pályázaton dőljön el, ki tervezze a székházat. Ráadásul ő maga is részt vett a pályázaton, és a másik két indulótól írásbeli nyilatkozatot kért (és kapott is) arról, hogy ők is neogótikus stílusban terveznek. Ybl Miklós aláírta a nyilatkozatot, ám ennek ellenére inkább a neoreneszánsz felé hajló tervet nyújtott be. A nem építész végzettségű Henszlmann tervében voltak statikailag nehezen megoldható javaslatok: például a nagyterem fölé helyezte el a könyvtárat, afölé pedig a képtári szintet. Az Építési Bizottmány úgy döntött, nem elégszik meg az első körben beérkezett tervekkel, így előbb Henszlmann háta mögött, majd nyíltan is további építészeket keresett meg. A megbízást végül Friedrich August Stüler, a porosz király építésze kapta, aki a barokk palotatradíciók mentén tervezte meg a neoreneszánsz stílusú épületet. Kiválasztásában – még az abszolutizmus korszakában, a kiegyezés előtt járunk – szerepe volt annak is, hogy nem volt osztrák.

Az Akadémia megalapításának pillanatát megörökítő dombormű a Székház oldalhomlokzatán (Holló Barnabás alkotása)

Az Akadémia Székháza a szó szoros értelmében divatot teremtett. A kiegyezés utáni körülbelül húsz év során ez minősült a stílus- és típusmeghatározó, ikonikus épületnek Magyarországon. Lényegében a Székház tömegelrendezése, homlokzati kialakítása jelentette a „középületet". Hozzá hasonló például a Szegedi Tudományegyetem Dugonics téri központi épülete, a szentesi városháza, a komáromi takarékpénztár, a békéscsabai színház, sőt még szállodaépületet is húztak fel ebben a stílusban.

Az épület díszítésének egy különösen jellegzetes és feltűnő részletéről már 1881-ben, bő másfél évtizeddel az építkezés befejezése után kényszerűen le kellett mondani. Az MTA Székház homlokzatsíkjából kiemelkedő középrizalit négy sarkán szárnyas griffek álltak, hogy fellazítsák a súlyosnak tűnő épülettömeget. Az egyik szobor viszont 1881-ban leesett, így a másik hármat is eltávolították.

A lépcsőház az előcsarnok felől

Ugyan két szintet foglal el az épületben, a Díszteremben manapság mégis gondot okoz a fülledtség, különösen egy verőfényes késő tavaszi vagy nyári délelőttön tartott rendezvény esetén. Egy ilyen kivételes műemléképületben azonban nem egyszerű feladat a légkondicionálás kiépítése. 19. századi eleinknek sokkal könnyebb dolguk volt: egyszerűen kinyitották a térre nyíló hatalmas ablakokat, és máris volt levegő. Megtehették, mert bár akkoriban is forgalmas volt a környék, – napjainkkal ellentétben – a város zaja még korántsem nyomta el a dísztermi események hangjait.

MTA Díszterem

217 ablak 23 stílusban – az épület ablakainak felújítását megelőző felmérés során átfogó adatbázis készült a Székház üvegfelületeiről, amelyet a BME Épületszerkezettani Tanszékének munkatársai végeztek. Értékelésük szerint valójában ablaknak kinéző üvegfalakról beszélünk, hiszen van akkora méretű is köztük, amelynek két és fél méter magasságban is van nyitókilincse.

A pénteki rendhagyó székházbejáráson az újságírók között a legnagyobb sikere a magyar irodalom kimagasló egyéniségeihez kötődő kéziratoknak volt, amelyek az építészeti emlékekkel és műtárgyakkal együtt adják a „hely szellemét."

Forrás: mta.hu