A legújabb generációnak már a legkisebbjei is virtuóz módon tájékozódnak a virtuális térben, csak kerüljön a kezük ügyébe egy érintőképernyő. E látvány sokakat elbűvöl, még többeket elrémít. Kutatók szerint a szélsőséges reakciók helyett inkább legyünk társai gyermekünknek, tanítványunknak online felfedező útjain, s szerezzünk annyi jártasságot a technológiában, hogy magunk választhassunk számára játékokat, eszközöket, s védhessük biztonságát – éppúgy, ahogy az offline világban tesszük.

Nem élték meg az internet előtti világot, s legtöbben már az írás-olvasástudás előtt, 3-4 évesen kezdték online életüket, koruknak megfelelően játékokkal, képek és videók nézegetésével. Őket nevezik Z-generációsoknak. Az utánuk következő, ún. Alfa generáció – ahogy Bernschütz Mária média- és generációkutató ismerteti – az érintőképernyős kommunikáció megszületésével szinte egy időben jelent meg. A kutatónő hivatkozik egy 2013-as amerikai kutatásra, amely szerint ekkor a 2 éven aluli gyermekek 38 százaléka használt táblagépet. Ez az arány 2011-ben még csupán 10 százalék volt. 

Csörgő vagy iPad? Netán mindkettő?

Jordy Kaufman ausztrál kutató (Swinburne Egyetem, Melbourne) akkor határozta el, hogy létrehozza országának első, gyermekeket vizsgáló kognitív idegtudományi laboratóriumát, a BabyLab-ot, amikor látta, hogyan játszik ötéves kisfia az iPod Touch-csal. Így beszél erről: „Annyira jó érzéke volt hozzá, hogy arra gondoltam: itt most valami fontos változás zajlik le, amelyről jó lenne tudni, milyen a hatása a tanulásra, a figyelemre, az emlékezetre és a társas fejlődésre”.

Jelenleg az Amerikai Pediátriai Akadémia javaslata a szülők számára az, hogy az érintőképernyős eszközöket, akárcsak a TV-t, tartsák távol a kétévesnél fiatalabb gyermekektől, és később is csak igen rövid ideig engedjék használatukat.

Van-e értelme ilyen korlátozásoknak? Hiszen a gyakorlatban egyre több szülő engedi meg kisgyermekének, hogy táblagéppel vagy okostelefonnal szórakoztassa magát, amikor nem ér rá foglalkozni vele. De mivel a technológia új, még nem tudjuk, milyen lesz hosszú távú hatása a gyermekek agyára. Ráadásul, mire ez kiderül, az érintőképernyőt valószínűleg már más kütyük váltják fel.

A legtöbben éppen úgy reagálnak, mint bármely új médiaformátum megjelenésekor. Annak idején a rádiót például nemcsak a nagyközönség kárhoztatta; számos cikk szólt arról, hogy a gyermekek nem ültek le a családdal vacsorázni, csak hogy el ne szalasszák kedvenc műsorukat. S gondolnánk-e, hogy 1940-ben a képregényt egy pszichiáter, Fredric Wertham a fiatal idegrendszert megterhelő, erőszakos stimulánsnak, „cellulóz-papír-rémálomnak” nevezte a Chicago Daily Newsban? Ma bizonyára az online játékokról vagy a táblagépekről cikkezne hasonló vehemenciával.

Kutatásának kezdetén Kaufman is látta azt a híres YouTube videót, amelyen a felvétel készítőjének egyéves kislánya, miután látható ügyességgel használja a táblagépet, egy Marie Claire magazin lapjain kitartóan próbálja alkalmazni ugyanazokat a mozdulatokat. „A magazin olyan iPad, amely nem működik” címmel keringő videót mára több mint 4 és fél millióan nézték meg.

Bár sokan cukinak találják, gyakori válaszok a „Szomorú”, „A legszomorúbb, amit valaha láttam”, ebből is látszik, hogy „Steve Jobs dicsőítése egyszerűen beteges” és hasonlók. Kifejezetten közfelháborodást keltenek az olyan új tárgyak is, mint a babaágy csörgővel irányítható iPaddal, vagy az iPotty, a bilivel egybeépített iPad, amelyet két éve mutattak be Las Vegasban, az elektronikus újdonságok kiállításán. Az online szavazások alapján a túlnyomó többség hevesen ellenzi, hogy az iPad legyen az új bébiszitter: bennük azonnal a képernyőfüggőség réme támad fel, szemben azokkal, akik szerint ez remek eszköz a tanuláshoz.

Kaufman, látva a szélsőséges véleményeket, elhatározta, hogy kideríti: kinek van igaza. A legelterjedtebb vélekedéseket vette célba. Az egyik, amely szerint a táblagéppel való foglalatoskodás elveszi az időt más, alapvető képességek elsajátításától, illetve a normális játéktól.

A fizikai játékok ugyanis, korábbi kutatások szerint, fokozzák a gyermek problémamegoldó képességét. De mi történik, ha e játékok virtuális megfelelőit játssza? Kaufman első megfigyelései alapján állítja: a hatás szinte ugyanaz. Ha például a gyermek az iPad-en, virtuális kockák mozgatásával megold egy térbeli feladatot, utána valódi építőkockákkal is képes lesz erre. Amit a képernyőn megtanul, tökéletesen átviszi a valóságra.

A kutató szerint továbbá különbséget kell tenni a TV és az érintőképernyős eszközök között. Míg régebbi kísérletekből kiderült, hogy tévénézés után a gyermekek gondolkodási képességei romlanak, a BabyLab eredményei arra utalnak, hogy a táblagépes aktivitás, amennyiben az kreatív, nem okoz hasonlót. 

Kaufman ma már 8 éves fia mandarinul tanul a család iPadjén, vagy a nagyszüleivel chatel. Kisebbik, 3 éves gyermeke is használhatja az eszközt, de nem akármeddig és nem akármire. Kaufman szerint ezer meg ezer alkalmazásról hirdetik, hogy a gyerekeknek éppen erre van szükségük, például finommozgási- vagy emlékezőképességük fejlesztéséhez. Akár már egy éves kor előtt! A legtöbb ilyen reklámszöveget semmiféle kutatás nem támasztja alá. A jó alkalmazások interaktívak és kreatívak, amelyekkel a gyermek például rajzokat, történeteket, zenéket hozhat létre.

Bármit is ígér az alkalmazás, figyelnünk kell, hogy azt teljesíti-e. Tényleg állathangokat tanít, ahogy állítja, vagy szó sincs erről? Hasznos alkalmazásokkal kapcsolatban Kaufman a következő, folyamatosan frissülő oldalt javasolja: www.childrenstech.com.

Netbiztonság

Mennyire vannak tudatában a magyar szülők, hogy merre jár gyermekük a neten? Az óvodáskorúak szüleinek 84%-a szerencsére megválogatja a gyermeke által elérhető tartalmakat – derül ki az NRC Marketingkutató és Tanácsadó Kft. 2014-es felméréséből. A szülők kétharmada korlátozza a kütyühasználat időtartamát. Viszont 45%-uknál fordul elő, hogy a gyerek egyedül játszik, és 29%-uknál, hogy egyedül néz videókat. A legnagyobb gond, hogy biztonsági alkalmazást csak tízből egy szülő töltött le a gyermek eszközeire.

Eközben Alexis Lauricella médiakutató (Northwestern Egyetem) arra figyelmeztet, hogy oly sok a közösségi oldal és egyéb alkalmazás, hogy gyereke biztonsága érdekében a szülőnek mindet végig kellene látogatnia, s minden egyes programra új szabályokat alkotnia. 

Nemcsak a szülőnek kell okosan kezelnie az egyre okosabb eszközöket. A gyermekkel is beszélni kell az internethasználat veszélyeiről és a netfüggőségről – ami annál is nehezebb, hisz sokszor magát a szülőt is érinti.

Jakabffy Éva